Fagyos hangulat

Ma a lányokkal a Fancsikai tavakat látogattuk meg. Nem sok fajjal találkoztunk, az egész tórendszer fagyott állapotban volt:

Jó faj, jó fényben

Három nappal ezelőtt volt szerencsém rábukkanni a pusztai ölyvre a Tócó és a hulladéklerakó közötti területen. Időközben nem voltam sehol - illetve igen: fogat húzatni, de ezt inkább hagyjuk... - szóval ma már nagyon mehetnékem volt. Távoli célt nem tűztem ki, a benzin is fogytán..., így aztán a ragyogó napsütésben úgy döntöttem, ránézek újra a szikgáti élőhelyre, hátha még itt lesz a madarunk. És milyen jó ötlet volt részemről: a pusztai ölyv ugyanis még mindig itt lebzselt! 

Ezúttal a napsütésnek hála, jobb képeket is készíthettem a fajról:

A fenti fotók a teleszkópra szerelt adapter segítségével készültek. Ezt pedig - amúgy nosztalgiaképpen -digiszkópolva csináltam: (Azaz a mobillal belefotóztam a spektívbe.)

 Az alábbiak azonban már a 400-as teleobjektívvel készültek:

Sikerült elcsípni a pillanatot, amikor a madár szárnyra kap, így aztán jól megfigyelhetők alulról...

...  és felülről is a fő bélyegek:

Közben láttam a bütykös ásóludat is a Tócóban, de erős ellenfényben, úgyhogy az ő fotózásáról le kellett mondanom. Reméltem, hogy a "fehérfejű" egerészölyv is előkerül újra, és íme: Sajnos ülő helyzetben nem sikerült fényképezni, mert az ágak erősen takarták, de miközben szárnyra kapott, sikerült megörökíteni a nem szokásos látványt.

Ölyvek és ásólúd

Ma reggel úgy döntöttem, hogy végre madarászom egy jót. A debreceni szeméttelep és környéke jó célpontnak tűnt, mivel közel van, és a mostani enyhe idő talán még a sirályokat is visszahozta. A biztonsági őr azonban nem akart beengedni a lerakó területére, mivel nem kapott "erre nézve utasítást". Mivel nem nagyon láttam sirályokat mozogni a lerakó fölött, ezért nem is nagyon erőltettem a bejutást. Jött a "B" terv: a Tócó partján a szennyvíztisztítóig elsétálva esetleges áttelelő madarakat keresni. Korábbi teleken havasi pityerek, hegyi billegetők, erdei cankók is akadtak a Tócóban, így reménykedtem valami jó fajban most is. A sokszor bejárt terület most alaposan megváltozott. A régi, mindenféle szabályok nélkül épült lerakó rekultivációja zajlik éppen, így a Tócó nyugati ága mellett haladva most a következő kép fogadott:

Persze eszembe jutott, hogy májusban vagy augusztusban ez most micsoda partimadaras élőhely lehetne... De hát december van. Madarak nem is nagyon nyüzsögtek, csak a vetési varjak, csókák meg a szokásos egerészölyvek. Illetve hamar kiszúrtam egy "szokatlant" is. Ez a vöröses beütésű példány rögtön gyanússá vált, így a borult, fényszegény idő ellenére jó pár fotót próbáltam róla készíteni. Szerencsére nálam volt a fotóadapter, így a nagy távolság ellenére is sikerült dokumentálni az érdekes madarat. És milyen jól tettem: Később a fotókat megnézve Dr. Kovács Gábor és Kovács Gergely is megerősítette a gyanúmat: ez nem egerészölyv, hanem egy fiatal pusztai ölyv!!!

Néhány nappal ezelőtt Molnár Márton bütykös ásóludat látott a tőkés récék között a Tócóban. Remek adat, azt viszont csak titkon reméltem, hogy én is találkozom ma az áttelelő madárral. És íme: miközben az ölyvet fotóztam, a Tócó patak partján majdnem "belebotlottam". A félig takarásban lvéő madár még nem vett észre, később azonban felrepült, és pár röpkép is készült róla. 

Sirályok még a szennyvíztisztító műtárgyain is alig mutatkoztak (vagy 15 danka kivételével), de észak felé ballagva újabb érdekes madár fogadott. Ez a fehér fejű ragadozó egy világos színváltozatú egerészölyv. Vagy tíz évvel ezelőtt rendszeresen láttam ezen a területen egy hasonló példányt, akkor még nem tudtam fotókat készíteni. A felhős, borult idő és a nagy távolság most semnekem dolgozott, de azért dokumentáltam a nem megszokott látványt. (Még 6 napig úgyis ez a faj az év madara:-))

Akadt még egy áttelelő erdei cankó is meg egy ökörszem, úgyhogy utólag végül is örültem, hogy nem a szeméttelep területén töltöttem a mai reggelt. Több élményből is kimaradtam volna!

Ezüstök

Ma délelőtt végre akadt egy órám, így meglátogattam a szeméttelep sirályait. Az épülő új lerakó kavicságyán ezúttal is szívesen időztek a madarak és reménykedtem, hogy ma végre én is összefutok ezüstsirállyal. (Eddig sikeresen elkerültük egymást...) Az esély mindenképpen megvolt rá, hiszen Farkas Tibor és Papp Gábor a napokban itt már több példányát is megfigyelték a fajnak. Sajnos teleszkóp híján most csak a kézitávcsövemre meg a teleobjektívre hagyatkozhattam a határozáskor, ami nem könnyíti meg a nehezebb fajok azonosítását... Ezen a képen például a dankák között valószínűleg egy sztyeppi sirály látható, a jobb oldali, sötétebb madár meg inkább sárgalábú lehet.

 (A heringsirálynak ennél kontrasztosabb a hátmintázata a tapasztalatom szerint, de azért ez nem 100%...)

Az alábbi kép előterében látható madár azonban már tutira ezüstsirály. Ebben megerősített Gábor is.

Szerencsére ez a példány nemcsak közel volt, de még szépen be is mutatta magát:-)

Itt a világos szárny alulról...

Itt a nagyfedők mintázata...

Itt a szárnyon feltűnő világos ablak látszik jól, amelyek mind fontos bélyegek.

Nem sikerült viszont teljesen egyértelműen határoznom az alábbi képeken látható nagyobb sirályokat. A középső, álló madár valószínűleg sztyeppi, de a mellette ülőben nem vagyok biztos. Sárgalábú?

Második teles madárnak gondolnám az alábbi képen álló madarat. De mintha a megjelenő új tollazat túl világos lenne. Még ez is lehet ezüst?

Ezek már tényleg távoliak a biztos határozáshoz. A sötétebb (barnás) madarak a talányosak. Vagy mind sárgalábú vagy nem mind az...

Az alábbi két képen látható sirályoknak még egyszer nekifutok. Akinek addig is van tippje, az ne habozzon megosztani!