Reménykeltő szivárvány

Az volt a tervem, hogy ma egy jót madarászva felmérem a Tócó-Kösely menti tározó madárvilágát. Reggel 5-kor, indulás előtt azonban sűrű kopogások jelezték az ablaküvegen, hogy valami nem stimmel: zuhogott az eső. No, erre nem számítottam! Gondolkodóba estem, hogy mit tegyek. Megfordult a fejemben az is, hogy visszafekszem és inkább délután próbálkozom majd. Szerencsére legyőztem a lustaságomat és nem is bántam meg! Az eső hamar elállt és  mikepércsi tsz-hez vezető földútnak még jót is tett a kevés nedvesség. Így nem vágtam a port a kocsival, hanem egészen kellemes körülmények között jutottam el a tározó betonhídjáig. Eleinte borult volt az idő, de a keleti égbolton egyre gyakrabban próbált kikandikálni a nap, sőt egyszerre, a nyugati égbolton még egy szivárvány is megjelent. (A szivárványt mindig a nappal átellenesen kell keresnünk, ez örök szabály. Persze az sem árt, ha eső után vagy közben próbálkozunk és a nap is süt:-))

Szóval mindez már reménykeltő volt:

Bár a gátőrháztól délre eső területeken jóval alacsonyabb a vízszint, azért szépen gyarapodott a fajlista. Kis vízicsibék, gulipánok, cigányrécék bizonyultak a legjobbnak, de egy már fészken ülő bütykös hattyú is előkerült. Tavi cankók ma nem kerültek elő (néhány napja Balla Dánielék figyeltek meg itt két példányt) , de pajzsosok és réti cankók azért bőven akadtak. 

Sőt: Még egy bütykös ásólúdnak is örülhettem!

A szikes gát és a tavaszi táj együtt megkapó harmóniát nyújtott. Érdemes volt fényképezni.

Mire jó a telefon

A mai nap élménye Nyírábrányhoz kapcsolódik. A Nyírség és az Érmellék határán húzódó községben élnek feleségem nagyszülei, akiket ma felkerestünk. Akadt egy kis "vászonmunka" is, a kertben található százéves szőlőtőkéket csákányoztuk kifelé apósommal. (Aki próbált már hasonlót, az tudja, milyen "kellemes" munka is ez, aki nem, annak meg hiába magyarázom:-)

De hogy még ilyenkor is érdemes nyitott szemmel lennünk, azt az alábbi kép mutatja. Ezt a takaros zöld gyíkot az egyik fán vettem észre. Remek fényben, jó helyen volt, de a fényképezőm most nem volt nálam:-(( 

De a telefonom viszont szerencsére igen! Nem sok reményt fűztem a pici optikához, de azt hiszem, elég jól sikerült a felvétel. (Persze a Pentax-szal még jobb lett volna, de ma be kellett látnom, hogy a telefon bizony jó fényképezésre is!)

Közben vérszemet kaptam, és a később elém kerülő másik gyíkot (fürge gyík nőstényét) is megörökítettem. Dokumentumnak elmegy ez is.

És akár hiszitek, akár nem, a gyíkos fotó után már a munka is könnyebben ment...

A lerakótól a téglagyárig

Mivel a képeket már korábban feltettem, illendő, hogy legyen végre valami szövegféle is hozzá. Ma először a szeméttelepet látogattam meg, szerencsére amióta belépési engedélyt kértem, azóta simán beengednek a területre. Maga a lerakó a maga csúfságával nem lenne vonzó, de a "táplálékbőség" miatt ide látogató sirályok miatt már érdemes szemmel tartani az ilyen, kevésbé esztétikus helyeket is. Ma azonban alig voltak sirályok, jó ha 50 madár akadt összesen. Helyettük ezt a búbospacsirtát kaptam lencsevégre, szerencsére a fotón semmilyen zavaró, oda nem illő szemét sem látszik.

Ilyenkor Debrecenben már csak elvétve lehet vetési varjakat látni, a lerakó kapuja előtt még két példány sétálgatott:

Mivel elég hamar végeztem, és az utak is egyre szárazabbak, a Kishegyesi úti téglagyárhoz is elkanyarodtam. Szerencsém volt, végig lehetett menni autóval, egyébként az oda vezető az agyagos földúton - ha nem száradt volna fel teljesen - kellemetlen meglepetések érhetik az embert. Nos, a területen néhány kisebb vízállás mutatkozott csak, egy kis lilével, de az izgalmasabb faj a szárazon tartózkodott. Parlagi pityer!

A billegetőkkel rokon pityerek közül a parlagi fészkelő fajnak számít, de sehol sem gyakori. Debrecen határából van ugyan néhány adatom már róla, de nem sok, így aztán mindig örülök, ha megpillanthatom. Hát még ha fotó is készülhet róla:-) (Még ha nem is díjnyertes a kép, azért dokumentumnak elmegy...)

Füzikék, királykák, fülemülék

Végre igazi tavasz van. Jó fényekkel, vonuló madarakkal, érdekes pillanatokkal. A bocskaikerti "határban" sétálva nem lehet nem észrevenni a szántókon terjengő hatalmas belvizeket. Bíbicek, sárga billegetők, barázdabillegetők is előkerülnek ilyenkor, olyan fajok, amelyek azért nem tipikusak errefelé. 

Nem úgy, mint például ez a búbos pacsirta:

Vagy a búbos bankák, amelyek azért jellemző bocskaikerti madarak. 

Ez a két példány akció közben mutatta meg magát:

De akadt "rendkívüli" faj is. 

Egy réti cankó a belvízen:

Azért az erdőben is érdemes széjjelnézni. Az egyik fenyőn apró madarat vettem észre. Királyka! Reménykedtem, hogy a ritkább tüzesfejű lesz, és nocsak: tényleg! A fehér szemöldöksáv árulkodó.

Közben egy fitiszfüzike is előkerült. Bár bevallom, okozott egy kis fejtörést, mert nem mindennap találkozom a fajjal:

Az alábbi, csilcsalpfüzikével összehasonlítva feltűnő, hogy utóbbinak mennyivel kisebb a csőre és a tollazata színe is teljesen más:

Aztán akadt egy újabb fitisz is. Ennek a világos lába is jól látszik, ami szintén jó bélyeg.

Tavasz a Tócó-Kösely menti tározón

Végre a Tócó-Kösely menti tározót is meglátogathattam. A hatalmas sárban nem mehettem végig autóval, így egy félórás gyaloglás oda és egy félórás gyaloglás vissza máris egy teljes órát elvett a mai terepi programomból. Teljes állományfelmérést próbáltam végezni, így azonban csak a tórendszer északi felén sikerült. 

Nagyon szép a tavaszi táj, az alábbi képek szerintem jól illusztrálják mindezt:

A vonulás erősen zajlik. Ilyenkor olyan fajok is előfordulhatnak a nádasban, amelyek egyébként nem vízimadarak.

Mint ez a csilpcsalpfüzike:

Persze azért az igazi vízi fajokat is érdemes volt figyelni.

Akadtak cigányrécék:

De a legjobb faj ma ez az üstökösgém volt:

Egyébként akadtak kendermagos récék, kanalas récék, barátrécék, fütyülő réce. A nádi énekesek közül meg nagyon sok nádi tücsökmadár és foltos nádiposzáta akadt, de akadt két kékbegy is. És ma hallottam az első cserregő nádiposzátát.

Visszafelé az erős ellenfényben egy vörös vércse is "rám repült". Ilyen lett róla a fotó:

Az úton visszafelé gyalogolva egy mezei nyúl vett tüzetesebben szemügyre....

Halászsas Debrecenben

Ma reggel a Fancsikai tavakhoz ugrottam ki. A sár egyre nagyobb, sajnos az idő elég borult volt, de azért sikerült rögtön az elején jó fajra bukkannom. Egy halászsas! Lehet, hogy két nappal ezelőtt Weszelinov Ottó is ugyanezt a madarat látta, aki szintén beszámolt egy halászsasos megfigyelésről ugyanitt.

A tó egyébként is érdekes volt, búbos vöcskök, bütykös hattyú, cigányréce is akadt. A Fancsika II. (ahol a múltkor még nagy bukóval is összehozott a szerencse) viszont üresen tátongott. 

Így aztán hazafelé menet még a szeméttelepre is benéztem. 

A legizgalmasabb ez a három szerecsensirály volt:

A szomszédos vízálláson megjelentek a gólyatöcsök is! Őket nem sikerült fotóznom, de a Köntösgáton erős rozsdafarkú-vonulást tapasztaltam. A kocsi ablakából sikerült ezt a példányt megörökíteni: