Vannak a madarászok számára közkedvelt, vágyott és úgynevezett "mumus" fajok. Utóbbi kategóriába azokat a madarakat sorolják, amelyek megfigyelésére adódna lehetősége az embernek, nem is számít olyan eszement ritkaságnak, de valami ok miatt rendre elmulasztja a vele való találkozást a madarász. Nekem több mumusom is van, a sárjáró mindenképpen a dobogóra kívánkozik. Csak a TKM-tározón, ahová én is rendszeresen járok több megfigyelése is van a fajnak, most legutóbb Nagy Miklós látott 1, illetve másik alkalommal 3 példányt. (Utóbbit ugyanazon a napon, amikor én is kinn voltam terepen...) Mivel az iszapzátonyok még mindig ígéretesek a területen, elhatároztam, hogy betelepszem ma reggel a lesbe és ha szerencsém van, nemcsak látni, hanem akár még fotózni is sikerül majd a sárjárót!
Persze ekkora mázlim most sem volt, de kárpótlásul nagy godák masíroztak be az objektívem elé. Miután eddig csak "bizonyító" és dokumentum fotóim voltak a fajról, nagyon megörültem, és most annak rendje és módja szerint "felképelhettem" a madarakat:
Nem maradtak el a sárszalonkák sem. E fajról is az eddigi legközelebbi képeket készíthettem el, ráadásul remek háttérrel!
A fattyúszerkők kiáltozását rendre hallottam, miközben hason fekve, sátorponyvával letakarva hevertem a kiszáradt iszap tetején. (Ez a pozíció cseppet sem kényelmes, de mint látható, eredményes:-)
Egyszerre meg is jelent néhány fiatal szerkő és így újra akadt fotótéma is:
Nem hagyhattam szó (és exponálás) nélkül az elmaradhatatlan réti cankót sem. Ha már jó helyen volt jó időben:
Miután otthon épp a konyhát festem, csak 8 óráig terveztem be a mai fotózást. Így aztán sárjárók nélkül, de egyébként egyáltalán nem eredménytelenül szedelőzködhettem össze és várt rám egy másik élmény: a glettelés és meszelés varázsa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése