Szerkők és egy pár meglepetés

Szepes felől közelítettem. Miután leraktam az autót egy napraforgótábla mellett, egy jó félórás séta várt rám a tározóig. A tervem az volt, hogy legalább az egykori gátőrháztól északra eső tavakat végignézem. Végül sikerült is: sőt, még igazi madarászélményekkel is gazdagodtam. Meglepően sok tőkés réce akadt, még idei fiatalokra is bukkantam:

A fenti madár egy "kölyökcsapat" tagja volt, de a "szülő" úgy féltette, mintha még pelyhes lenne. Sérülést színlelve vergődött előttem, közben a fiatalok szépen eltűntek a nádasban.

Érdekes volt az alábbi vadrózsabokor. A csipkebogyók sárgálltak rajta, mintegy sejtetve, hogy bár még a nyárban járunk, de hamarosan beköszönt az ősz:

A bokrokban egyszerre hangos csattogást hallottam. A barátkához hasonló hangot egy foltos nádiposzáta adta ki, majd dalra is fakadt, de nem a nászidőszakban megszokott éneket hallottam tőle, hanem valami teljese más, kissé katyvaszos melódiát. Ezt most nem tudom bemutatni, de a madárról készült fotót igen.

A fattyúszerkők most is nyelték a filmkockákat. 

Sokat kísérleteztem, végül ezek lettek a legérdekesebb képek :

A gátőrházat elérve úgy döntöttem, hogy még folytatom az utamat délre. Jól tettem, két szürke gémet és két nagy kócsagot is sikerült találnom:

Nem sokkal később füstös cankók és nagy godák is megörvendeztettek. A TKM-tározó azon medencéjénél pedig, ahol kiszélesedik a tórendszer, reméltem, hogy víztaposót fogok találni. Ez nem jött össze, de csakhamar egy szitakötőre bukkantam, amely viszonylag egy helyben lebegve ismét fotótémát kínált.

Miközben a szitakötőt próbáltam fényképezni, hirtelen feltűnt valami a nádasban. Pettyes vízicsibe! Látni sem sokat lehet a fajt, az meg, hogy fotózhattam, a nap ajándéka volt:

Az idő is nagyon gyorsan szaladt, de visszafelé haladva még a szerkők is megállítottak. Hogyne, amikor ilyen remek képeket készíthettem róluk:

És még nem volt vége a meglepetéseknek. Három üstökösgém pihent meg a parti bodzafán, sajnos nem olyan közel, hogy jó kép legyen az élményből, de azért dokumentálnom kellett a nem mindennapi látványt.

Egyikük felrebbent, így még egy közepes minőségű röpképre is futotta:

A szepesi sziken aztán egy újabb jó faj képviselte magát: kis pólingok! Ráadásul ez már debreceni területen volt, így a város madárvilága nagy valószínűséggel tovább bővült. Legalábbis nem emlékszem korábbi adatra Debrecenből.