Szerecsensirály és billegetőcankó

Miközben a Tócó-Kösely menti tározón már sarlós- és havasi partfutók is vannak, a debreceni hulladéklerakó melletti vízálláson nem nagyon akarnak gyűlni a limikolák. Pedig az itt még pangó pocsolyák a környéken mára az egyetlen vízforrássá váltak, így még mindig bízom benne, hogy az errefelé kóborló cankók és partfutók csak felkeresik majd ezt az élőhelyet. 

Ha marad még víz, mert, mint az alábbi képen is látszik, a nagy szárazság igencsak érezteti a hatását:

Vízállás a hulladéklerakó mellett Debrecenben

Pajzsoscankóból például csak egyetlen példány árválkodott a területen, ami a mikepércsi többszázas tömeghez képest igencsak különös. 

Pajzsoscankó egy rétivel

A módszerem ma is az volt, hogy autóval végiggurultam a nyugati gáton és közben - ahol lehetett - próbáltam fotózni a vízen pihenő és táplálkozó madarakat. A sirályokat hosszan böngésztem, sikerült is kiszúrni egy szerecsent köztük. Az alábbi fotón jól látszik a dankához képest valamivel nagyobb termet, a skarlátvörös csőr, és a sokkal kiterjedtebb és elmosódottabb maszk a szem mögött.

Dankasirály és szerecsensirály

Szerecsensirály

Talán az alábbi képen még jobban összevethető a két faj közötti különbség.

 Nekem legalábbis tanulságos volt:

Szerecsensirály dankákkal

A sárgalábú sirályokhoz képest persze a szerecsensirály is kicsinek tűnhet. Itt legalább a lába is látszik:

Legnagyobb problémát a mai fotózásban - fajhiányon kívül - a hőség és az egyre nehezedő "kilátások" jelentették. Utóbbi alatt értem, hogy a növényzet egyre jobban takart, így alig-alig lehetett jól rálátni a madarakra. Ezt a vízen úszó réti cankót is csak éppenhogy sikerült "elkapni", de mint érdekes fotót, ide illesztem.

Úszó réti cankó

A füstös cankókat nagyon gyakran lehet úszva látni, a rétire ez nem annyira jellemző. Fürödni persze ők is szeretnek, akárcsak ez a billegetőcankó:

Billegetőcankó

Fürdés közben: billegetőcankó

Szóval összesen 10-12 réti cankó, 3 billegető-, egy pajzsos-, két erdei cankó volt ma a mérleg, meg persze a gólyatöcs család is itt volt még. A néhány száz dankasirály és sárgalábú között a fent említett szerecsensirály jelentett még némi változatosságot a rendkívüli hőségben. Ja igen, a meleg... Közel két órán át ültem az "átizzott" autóban és próbáltam minél jobb fotókat készíteni. Éreztem én közben a hőséget, de a legmellbevágóbb az volt, amikor a fényképezőgép már égette(!) a kezemet. Ilyet még azért nem nagyon tapasztaltam, a fojtó hőséget, a levegőhiányt még csak-csak el lehet viselni, de egy felforrósodott masinával nehéz dolgozni. Meg hát a felszerelésnek sem tesz túl jót, úgyhogy be is fejeztem a mai fotózást azzal a reménnyel, hogy talán a ritkább fajok érkezéséig ki fog tartani a víz a területen.