Tokajtól Tokajig

Regécen a harmadik osztályos gyerekekkel tett osztálykirándulásunk remekül sikerült. Kifogtuk az ideális időt: eső nem volt, sem túl hideg, sem túl meleg fogadott bennünket és persze rengeteg érdekes és szép dolgot láthattunk. Tokajban megálltunk, itt megfigyelhették a gyerekek, hogyan találkozik a Bodrog és a Tisza.

A regéci várba kellemes gyalogtúrával lehet feljutni. Útközben persze akadtak fotótémák is. Sok időm persze nem volt, hogy komponáljak és a lehető legjobb beállításokat megkeresve örökítsem meg a természeti szépségeket, inkább a bemutatás és a dokumentálás célja vezérelt. 

Itt van például egy látványos növény, a baracklevelű harangvirág:

Ez a virág nekem már fejtörést okozott, de szerencsére kértem és kaptam is segítséget a pontos határozáshoz. Köszönet érte Bőhm Éva Irénnek!!! 

Szóval ez a gamandor ínfű:

Az alábbi növény már egyszerűbb volt, ezt még én is ismertem, sőt a gyerekeknek még azt is bemutathattam, hogy honnan kapta a nevét. (Farkaskutyatej, a szára sérüléskor fehér tejszerű nedvet ereszt.)

A regéci vár romjaiban is impozáns látványt nyújt.

A kilátás tényleg gyönyörű, a gyerekek is egyet értettek abban, hogy érdemes volt már a panoráma miatt is idáig felgyalogolni.

A kövek mellett a növények is izgalmasak voltak. Most is "futtában" kellett fényképeznem, de ezt az imola fajt meg akartam örökíteni. Kiderült, érdemes volt, ez a faj ugyanis a szirti imola (Centaurea mollis), védett növényünk.

Ezt a varjúhájat az egyik sziklán sikerült megörökíteni:

A remek kilátás miatt még a tájat is érdemesnek tartottam a fotózásra, bár a dél körüli időpont a legrosszabb fényviszonyokat kínálja az ilyen témákhoz.

 Ennyit tudtam kihozni a lehetőségekből:

A regéci vár romjai:

Lefelé menet több olyan fémes zölden csillogó bogárra is bukkantunk. Először ganajtúrónak néztem őket, de a határozót böngészve ez inkább csalán-levélbogár lehet. Ha valaki pontosítani tud, akkor javítom a fajnevet. Jánossy Lászlótól kaptam üzenetet, szerinte mégiscsak ganajtúró lesz ez, talán a tavaszi ganajtúró. Köszönet a segítségért!

Ez a növény pedig valamelyik "gólyaorr" lesz.

A "hegymászás" után a Háromhuta völgyben, patak partján lehetett játszani és pihenni a gyerekeknek. Az aktívabbak persze nyitott szemmel nézelődtek és egyikük talált is egy nagyon szép szarvasbogarat:

Persze az alábbi fajt is kérdezgették a gyerekek, hogy mi lehet. Szerintem egy lárvabőréből kibújni készülő kérész, de hogy pontosan melyik faj, azt nem tudom.

A fák között csobogó patak is szép látványt nyújtott:

Ezt a cserebogár-fajt az egyik pokrócon sikerült lencsevégre kapni. A pontos fajnévvel még itt is adós vagyok. Közben felvilágosítottak, hogy ez valamelyik szipolyfaj lesz inkább, nem pedig cserebogár. (Bár azért közeli rokonságban áll a két csoport.) Köszönet Jánossy Lászlónak az információért.

A kirándulás végén, hazafelé még újra tettünk egy megállót Tokajban. Itt aztán lehetett fagylaltozni, vásárolni (ami az osztálykirándulások elengedhetetlen velejárója -gyerekszemszögből:-)), de maradt még idő egy kis Tisza-parti sétára is: 

Csigaszerelem

Hagymás reggel

Ezúttal annyi időm volt csak, hogy a környéken széjjelnézzek. A Tócó-völgynek erről a szakaszáról (a 33-as út és a Kishegyesi út közé eső területről) kevesen gondolnák, hogy értékes lehet, de én már sok élménnyel gazdagodtam az itteni túráim során is. Most a vasúti töltésen gyalogosan toltam a kerékpáromat és rögtön két repülő bakcsót pillanthattam meg. Csakhamar meghallottam az énekes nádiposzátát is. Füsti fecskét, mezei verebet, szarkát is utánzott, de a kavalkádból még legalább három másik faj hangját is fel lehetett ismerni. A közelben aztán egy poszáta csattogása is felhangzott. Sajnos csak egy villanásnyira láttam, a szürkés, aránylag egyszínű tollazata a kerti poszátát sugallta, de nem voltam biztos a határozásomban:-((

A közeli Gyékényesben térdig érő vizes fűben gázoltam. Még jó, hogy rajtam volt a gumicsizma, legalább a zoknim száraz maradt... Ekkor még sütött a nap, a levegőben sarlósfecskék cikáztak: 

A további élményekre azonban már rányomta a bélyegét a borúsra fordult, szeles idő. Nem is sok madarat fotóztam, pedig még három további énekes nádiposzáta meg egy mezei poszáta is akadt volna. A gémeskutas legelőn valamilyen hagymát is találtam, a rutinpálya közelében pedig egész kis állományt. Ezek már virágoztak is, itt aránylag szélcsendes helyen még a fotózásukkal is próbálkoztam. Talán kígyóhagyma lehet?

A szép virágról az embereknek nem feltétlenül a hagymák jutnak eszükbe, pedig a közeli felvételeken jól látszik, nem csúnya növények ezek:

Kevésbé örömteli, hogy a Tócó itteni szakaszán megjelent a gyalogakác is, pedig itt korábban nem fordult elő ez az özönnövény. Ezután már csak a kerékpárról leesett láncot kellett visszaraknom és olajos kézzel, de némi tapasztalattal is gazdagabban indulhattam hazafelé.

Sárga billegető

Szürke légykapó

Íriszek, boglárkák, gulipánok

A sárándi határban rögtön meglepetés várt ma reggel. A Kösely hídja után, a Városrét előtt le volt zárva az út. A keresztbe húzott dróton nemzeti parkos tábla függött, rajta a jól ismert Tájvédelmi Körzet felirattal. Letettem hát az autót és gyalog folytattam utamat a tározó felé. Gyanítom, hogy a tavakon megszaporodott horgászok  miatt lépett a természetvédelem, még ha ennél hatásosabb módszerek sem ártanának a kordában tartásukra. Mikepércs felől ugyanis gond nélkül jöhetnek autóval is a pecások, és a megnövekedett forgalom a TKM-tározón valóban zavaró már az élővilágra. De a Városréten még nyugalom fogad. Sárga billegetőket vizslatok, miközben a bókoló bogáncsok is képre kívánkoznak:

. 

De az árok melletti részen egy eddig még nem látott virágot is felfedezek. Hoppá! Ez valami nőszirom lesz:

Hamar találok egy jobban kinyílt példányt is. Erős a gyanúm, hogy ez a faj a korcs nőszirom (Iris spuria). Papp László botanikus barátom Szepes határában már évekkel korábban megtalálta a fajt, ha nem tévedek a határozásban, akkor ez egy újabb lelőhelye e védett növénynek. (Azóta megerősítést kaptam ifj. Papp Lászlótól: ez valóban Iris spuria, azaz korcs nőszirom!!!)

Érdemes lenne alaposabban kutatni a Városréten található növényeket, 

sőt lepkéket is, mert rejtőzhetnek itt még további meglepetések. 

Ez a boglárka faj még határozásra vár:

A tározón persze most is nyüzsögtek a horgászok, az első két tavon nem is volt semmilyen madár. Szerencsére a távolabbi medencék nem annyira népszerűek a pecások körében, így itt a gulipánok is háborítatlanul fészkelhettek. Annyira, hogy már ki is keltek az első fiókák!!!

Az öreg madarak persze féltették a kicsiket, így néhány gyors fotó után tovább is álltam:

Szerencsére akadt még további érdekesség is. Az egyik medencén 24 nagy kócsag táplálkozott, a közelben meg 18 szürke gém mellett egy kanalasgémet is sikerült megpillantani.

A récék közül most is a cigányrécék voltak a legizgalmasabbak:

Megvannak a bütykös ásóludak is:

Partimadarak már jóval gyérebben mozogtak. Hiába volt három helyen is látszólag tökéletes iszapzátony, limikolák nem nagyon voltak. (A gulipánokat, gólyatöcsöket, kis liléket meg néhány pajzsost leszámítva.) Volt viszont még egy örömteli meglepetés: egy üstökösgém, vagy régebbi nevén selyemgém:

Hazafelé még tettem egy kitérőt a mikepércsi derítőhöz. (Ahol a múltkor a sárjárót látták.) A tetthelyen ezúttal azonban kaszálták a füvet, így erős zavarásnak voltak kitéve a "tómederben" rejtőző madarak. Két piroslábú cankó és egy pár gólyatöcs, meg egy éneklő foltos nádiposzáta akadt mindössze. 

Azért nem volt ez rossz nap, otthoni összesítéskor kiderült, hogy 49 madárfaj került ma elő!

Másfajta apróságok

Időszerűnek tűnt a szeméttelep melletti vízállás ellenőrzése. Már útközben váratlan vendég akadt: egy fehér gólya. 

A Tócó mellett gyalogolva énekes nádiposzátából is akadt két példány, majd egy őz hangos "ugatása" adta meg az alaphangot a mai naphoz. 

A vízen nem sok minden akadt. A sirályok - nagyrészt dankák, max. 100 példány - már érkezésem előtt felrebbentek, így mindössze pár piroslábú cankó, két gulipán, egy gólyatöcs meg néhány kis lile maradt mutatóba. Aztán feltűnt még két "apróság":

Az apró partfutó ugyan nem számít rendkívüli ritkaságnak Debrecenben, korábban már a Lovász-zugi tavakról is volt adata, idén azonban még ez az első megfigyelésem a fajról:

És a csoda: a duplacsőrű, négylábú madár!!!:-)))

A kis liléket is meredten néztem, hátha akad köztük egy parti lile. Nem volt... Pedig akadt köztük egészen nagytermetű példány is, de a sárga szemgyűrű mindegyik példányon azt mutatta, hogy ezek nem "partiképesek".

A röpkép is sokatmondó. Az egyszínű hát, a fehér sávok nélkül ugyancsak jó bélyeg.

Az egyik "apróságról" még egy fotó készült. 

A Lovász-zugi tavakra már nem maradt időm. Az első tóra tudtam csak ránézni, amin semmi nem volt. A Tócó mentén azonban rengeteg partifecske nyüzsgött, sőt egy gyurgyalagcsapat, majd egy sárgarigó is átrepült előttem.