Pöfetegek

Őszi színek

Lovász-zug és Fancsika

Kevés benzinnel nem vállalkoztam ma távoli úticélra, így a Lovász-zugi tavakra és a szeméttelepre néztem csak rá. A tavakon most csak a sirályok mutatkoztak, azok is mind dankák voltak. Eltűntek hát a partimadarak, mint ahogy hamarosan eltűnik lassan az egész, halálra ítélt tórendszer is Debrecen térképéről. Szomorú és hihetetlen egyben számomra, hogy így ér véget egy jobb sorsra érdemes élőhely pályafutása... Talán ez a beteg, legyengült dankasirály lesz a témát legjobban illusztráló fotó:

A szeméttelep mellett az elmúlt napok esői után már csillog némi vízfelület. Néhány száz dankasirály és egy piroslábú cankó itt is előkerült, de a "nagysirályok" közül most csak pár fiatal sárgalábú mutatkozott. néhány nappal ezelőtt Molnár Márton egy ezüstsirályt is talált itt, nekem úgy látszik, ez a faj "mumussá" kezd válni...

*

Délután Blankával a Fancsikai tavakat látogattuk meg. A Fancsika I. tényleg eléggé le van apadva, de a Létai út felől azért több vízfelület akadt. Itt Blanka vette észre ezt a feketenyakú vöcsköt, amely nem zavartatta magát és partközelből is hagyta magát fotózni:

Halfogásban pedig lehet hogy ma eredményesebb volt, mint az néhány horgász, aki a sekély vizű tóban próbált ma rendületlenül zsákmányra akadni.

A tó többi részént 15 nagy kócsagot és 4 szürke gémet számoltunk, de akadt több tucat tőkés réce is. Sajnos a Fancsika II. meglátogatása már nem fért bele az időbe - no meg a benzinnel is muszáj volt spórolnom...

Tücsköt, bogarat...

A Madarász Suli foglalkozásain találunk tücsköt-bogarat. Ma valóban egy tücsökre is bukkantunk, ám a pontos fajnevet illetően még bizonytalan vagyok. Ha valaki tud segíteni, akkor várom a válaszát.

 Erdei út mellett, az avarban sikerült fotózni őkelmét:

Kiszáradt vizek mellett

Mostanra a gátőrháztól délre található tavak szinte mindegyike kiszáradt. Ezt állapíthattam meg a mai túrámon, miközben végigjártam a Városréti legelő felől "támadva", és végigjárva a teljes tározót. Útközben igazi fotótéma csak egy akadt: ez a rezedalepke. Mivel a fajról még nem volt fotóm, így legyen a mai -madarakban szegény - nap képe az övé:-)

Egyébként az északi tavak még jobb vízborításúak. Itt láttam havasi és apró partfutót, de előkerült egy vándorsólyom és egy fiatal héja is. A ragadozók persze jól elhajtották előlem a limikolákat, így a vártnál is "szegényebbre" sikerült a mai nap.

Limikolák felképelve

Ma végre sikerült jót fotóznom. Ezúttal "úri módon", lessátorban ülve próbálkoztam. Így jóval kényelmesebb a fényképezés, viszont a talajhoz közelebbi szögből (hasalva) látványosabb képeket lehet készíteni. 

Azért szerintem nem lettek olyan rosszak így sem:-)

Sárszalonka:

Végre a várva-várt apró partfutók is bejöttek:

Az elmaradhatatlan havasi partfutó is lencsevégre került:

Sőt, az amúgy félénkebb, de az apró partfutókat most rendre odébb tessékelő Temminck-partfutóról is sikerült közelebbi képeket készítenem:

Még egy kép a havasiról:

És még kettő az aprókról:

Ha az a  vágyam nem is teljesült, hogy valami "ritkább" limikolát fotózzak, azért nem volt ma hiányérzetem.

Melyiket a kilenc közül?

Móra Ferenc címét kölcsönvéve ma nekem is hasonló dilemmám volt. Kilenc apró partfutó mutatkozott ma a Lovász-zugi tavakon. Melyik fotózzam? Egy Temminck-partfutó mindenesetre önként jelentkezett:-)

Majd hogy ne kelljen választani, az egész csapatot próbáltam megörökíteni. A kilenc apró partfutó mellett akadt egy havasi partfutó is. Azért továbbra is meresztettem a szemem: vajon mindegyik apró "elég apró"-e? (A limikolák határozása nem könnyű dolog, nem is kézitávcsöves mulatság...) Egyszer csak egy barna rétihéja jött a segítségemre. Minden madár felrebbent és előtűntek további bélyegek is. Mégiscsak apró partfutók ezek, plusz a havasi. Érdekesség, hogy egyes példányoknak a lába túlér a farkán: de ennek ellenére sem lehet valami ritkaságot "magyarázni" e madarakba:

Aztán újra, leszállva is megmutatták magukat. Figyelemreméltó, hogy mennyire eltérnek egymástól ugyanazon faj különböző egyedei. Ez ritkán tűnik fel, pedig teljesen természetes: mi sem vagyunk egyformák - ahogy mondani szokták: hál' Istennek...

Végül még egy parti lilét is sikerült találni. 

Miközben a kocsiból fotóztam, odajött hozzám a juhász, aki itt szokott a gáton legeltetni. Tőle tudtam meg, hogy fel akarják számolni a teljes Lovász-zugi tórendszert. Felháborít, dühít és elkeserít az egész. Több mint egy évtizede vizsgálom ennek az élőhelynek a madárvilágát. Részben e terület értékeiből írtam a szakdolgozatomat is. A vonuláskor megjelenő ritkaságok mellett olyan fokozottan védett fajok is rendszeresen költenek itt, mint a törpegém, a cigányréce vagy a gólyatöcs. Erre az egészet felszámolják: Fel vagyok háborodva. Folyt. köv.