A Nagyerdő szenzációja

Péntek délután jött a nagy hír: feketetorkú rigót talált Balla Dániel a nagyerdei Békás tónál.  Ez a faj a hazai faunára nézve is új, az meg különösen örömteli, hogy épp Debrecenben bukkant fel a szibériai vendégünk:-) Tegnap nem volt időm, ma reggel is csak egy órám, de megpróbáltam. Azt hittem, hogy madarászok tömege lepte el a Nagyerdőt, de mint kiderült, a twitcherek zöme már tegnap kipipálta a fajt, így ma csak néhányan keresték a ritkaságot. Jó mozgás volt más fajokból is, szép kis csapat szőlőrigó is akadt:

Én a csonttollúaknak is nagyon örültem, sajnos csak távoli, takarásban lévő példányok akadtak.

Gyüre Petiék, akik már ma reggel is látták a feketetorkút, nemsokára újra megtalálták. Nem voltak a legjobbak a fények, lehetett volna közelebb is a madár, de annyira nem bántam ezt sem. Ez a fotó így kissé sárga, kissé savanyú, de az enyém:-))

A tegnapi nap folyamán még egy macskabaglyot is találtak. Most ezt is sikerült megkeresni, így igazán eredményes órát töltöttem ma a Nagyerdőn!!!

Fülesbagoly és zuzmó

Múlt pénteken láttam meg a birding.hu-n, hogy a Tócóskertben is telel egy erdei fülesbagoly. Az adat feltöltője, Farkas Tibor volt olyan szíves és a pontos helyet is megadta: A Főnix gyógyszertár előtti fenyőn pihen a madár. Ma úszás után Dorkával meg is kerestük. Nemsokára fényképezőgéppel a kezemben újra visszatértem és néhány képet is készítettem a madárról.

Délután Nyírábrányban is nálam volt a gép, de fotótémát már csak ez a szép zuzmó szolgáltatott:

Kis fakopáncs és nagy bukó

Mostanában akárhány alkalommal tettem sétát Bocskaikertben, az erdőben, mindig találkoztam kis fakopánccsal. Ma sem volt másképp, több példány is előkerült a különben nem túl gyakori hasrkályfajból.

A madáretetők leggyakoribb vendége a tavaszias időben már javában énekelgetett. A fények ideálisak voltak, így működésbe lépett az exponálógomb:-)

Persze a nagy fakopáncsok is nagy munkában voltak. Dobolást alig-alig hallottam, de a revírféltésnek más módjait megfigyelhettem: Nem nagyon tűrték egymás közelségét a madarak:

Mivel ma délután nem voltam napközis, visszajöttem Debrecenbe is. A nyúlnak a tápot a Diószegi úton vettem meg, innen meg már csak egy kis kitérő volt a Fancsika. A II. tavon mostanában nem láttam még madarat sem, de ma szerencsém volt: egy nagy bukó tojót sikerült kiszúrni a tőkések között:

Ugyanitt 5 bütykös hattyú is akadt, a Fancsika I-en pedig ehhez még 7 példány adódott. Itt két nyári lúd meg egy pár kendermagos réce is gyarapította a "felhozatalt".

Az alábbi képen a fiatal hattyú feje egészen "apácai ludas"-nak hat: 

Az utolsó téli hónap...

Elkezdődött az utolsó téli hónap. Nem voltak túl kemény fagyok, nem nyüzsögtek a téli madárvendégek (a decemberben berobbant csonttollútömegekből mára csak kisebb csapatok maradtak), itt keleten még hó is alig-alig akadt. Mégis tél volt, és februárban bizony már jobb érzés várni a visszatérő madarakat és a lassan, de biztosan érkező tavaszt. 

Ma reggeli sétámon a bocskaikerti erdőben néztem széjjel. Amolyan "se nem tél se nem tavasz" időben, de legalább napsütésben.

A kányabangita termése már messziről piroslik felém. 

Teleobjektívvel, állvány nélkül ennyit lehetett kihozni a témából:

A cinegék táplálékot keresnek az erdőben is, nemcsak az etetőkön.  

A gomba, a moha és a fa is olyan téma, amivel érdemes kísérletezni. Szerintem. A fajnévvel persze bajban vagyok.

Az alábbi gombafajt nem lenne nehéz a kinézetéről elnevezni:-)) 

Visszafelé, az állomás mellett egy nagy fakopánccsal is találkoztam.

Volt már jobb  fotóm is a fajról. De azért szerintem elmennek ezek is.

Jeges pillanatok

A tél, a hideg nemcsak kellemetlen vendég, de tehetséges alkotó is. Persze kell hozzá, hogy igazán hideg legyen, meg az is, hogy megfelelő környezetben keressük az alkotásait. Például a Tócó vize kiváló helyszín lehet, ha figyelmesen szemlélődünk. Jégből készült gyöngysorok, briliánsok és csipkefüggönyök fogadtak, csak győzzem megörökíteni a témát. 

Nos, ennyire sikerült:

Kis fakopáncs és süvöltő

A mai napsütéses időt próbáltam kihasználni, így tettem egy rövid sétát a bocskaikerti erdőben. Két nagy fakopáncs és egy fekete harkály után egyszer csak sikerült egy kis fakopáncsot is megpillantanom. Nekem ez az egyik legritkábban szem elé kerülő harkályfaj, ráadásul eddig mindig rövid ideig láthattam csak. Most elég hosszan tudtam figyelni, fotózni is próbáltam, de nem volt egyszerű művelet. A kis fakopáncs ugyanis rendkívül izgága madár: folyamatosan repkedett gallyról gallyra, ráadásul elég magasan is mozgott. De meg nem állt egy percre sem, akárcsak az ökörszem. (De utóbbi faj legalább bizalmasan viselkedik és közelebb merészkedik az emberhez...) Így aztán csak az alábbi fotók sikerültek a fajról:

Volt szerencsém egy csapat süvöltőhöz is, közülük ezt a hímet sikerült még aránylag tűrhetően "felképelni".

Boldog új évet!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!!!!

(Debrecen, Tócó-patak)