Nyüzsgés az etetőn...

Két hete azt írtam, hogy igencsak téliesen indult első tavaszi hónapunk... Nos, így is folytatódik. Jó előre beharangozták a mostani zimankót, de azért nehezen hittük el. Tegnap délelőtt hallottam az első csiplcsalpfüzikét a Fancsikai tavak mellett, sőt, három füsti fecskét is láttam. Szegények nem sok jóra számíthattak. A tegnap éjszakai hóvihar biztosan megtette a magáét:

Ma reggel tettem egy rövid sétát az erdőben. A hófúvás építette látványos formációkat nem találtam, így csupán néhány közepes tájképet készítettem.

A héjakút-mácsonya is új arcát mutatta:

Az alábbi képen azért látszik valami a szél környezetalakító hatásából:

Egy magányos tölgylevél mindig látványos a hóban:

A nem várt hideg és hótakaró próbára teszi a madarakat is. Egész télen nem tapasztaltam olyan nyüzsgést az etetőm, mint ma. Csízek, zöldikék, tengelicek járultak a terített asztalhoz:

Csízek

Csízek

Csízek és zöldike

Tengelic és zöldikék

Zöldikék és csíz

Tengelic

Csíz

Csíz

Az alábbi videón még látványosabban mutatkozik mindez:

Azokkal a fajokkal együtt, amelyeket nem sikerült megörökíteni, több mint egy tucat madárfaj jelent ma meg az etetőn és közvetlen környékén. Öt pintyféle (meggyvágó, tengelic, zöldike, csíz, fenyőpinty), két veréb (házi- és mezei veréb), fekete rigó, barázdabillegető, vörösbegy, széncinege, balkáni gerle. (Másnap még énekes rigó és erdei pinty is csatlakozott a társasághoz!)

Madáreleséggel még fel vagyok szerelkezve, látványos is a madársereg az udvaron, de azért jó lenne már, ha beköszöntene az a bizonyos kikelet!!!

Még mindig téli képek...

Első tavaszi hónapunk igencsak téliesen kezdődik:-) Így az elmúlt napokban készült képeimen sem a kikelet hangulata érhető tetten. De azért a hideg évszak néhány szépségének még akkor sem tudtam ellenállni, ha már én is a tavaszt várom.

Nyuszi ül a hóban...

Mezei nyúl

 Debrecenben a Tócó talán télen a legszebb. Akár a Bartók Béla úton...

Tócó

 ... akár a Vértesi úton kapjuk lencsevégre:

Tócó a Vértesi út mellett

 A városi hulladéklerakó mellett kavargó varjak tömegei már-már seregélyszerű látványt nyújtottak. (Egyébként akadnak már seregélyek is, bár én még nem találkoztam idén velük.)

Vetési varjak

Bocskaikertben az erdő nyújtja a legszebb téli képet:

Téli táj

 Madármozgás alig volt, pedig jó kétórás gyaloglással próbáltam felderíteni a terepet. A legjobb fajnak ma ez a rövidkarmú fakusz bizonyult. No nem óriási ritkaság, de azért mégsem minden alkalommal kerül szem elé.

Rövidkarmú fakusz

 A teljesen fehér szántókon könnyebb észrevenni a mozgást. Ezek az őzek sem tudtak elrejtőzni:

Őzek

 A madáretetőnkön is nagy a mozgás. A szokásos verebeken és cinegéken kívül az elmúlt napokban megjelentek a csízek és a tengelicek is. Ma délután próbáltam volna őket is megörökíteni, de hiába mondtam, hogy csíz... - nem jöttek.
Helyettük azonban rigókat sikerült aránylag közelről fotózni. Néhány napja a fenyőrigók is itt vannak és a kirakott almákat is látogatják, de a kedvencük mégis a tűztövis bogyója.

Fenyőrigó

Fenyőrigó

Fekete rigó

 A csízek csak távolról szemlélődtek, most nem szálltak az etetőre:

Csízek

Fenyőrigó

Fenyőrigó

Fenyőrigó

 Nekem ez a példány tetszett ma leginkább. A legélénkebb színeket is ezen a madáron figyeltem meg, talán a fotó is visszadja az élményt:

Fenyőrigó

Felirat hozzáadása

 A fekete rigó annyira nem örült a rokonoknak. Rendre sikerrel próbálta elzavarni nála valamival termetesebb téli vendégeket. 

Fekete rigó

Jégkorongok és varázssüvegek

Ma reggelre -11 C-os hidegre ébredhettünk. A kemény fagy mellé erős szél is társult, így eredeti tervemről hamar lemondtam. (A Tisza-tóhoz vagy a Hortobágyi-halastóra szerettem volna kimenni, de a nagy szélben tartani lehetett attól, hogy a vízimadarak többsége a nádasban bújik meg - akkor meg minek annyit autózni...) Abban bíztem, hogy a nagy hidegben talán a be nem fagyó vízfelületre gyűlnek a környékbeli récék, így a K-2-es víztározót (hétköznapi nevén a Gatya-tavat) kerestem fel. Nem is volt befagyva a tó, de néhány tőkés récén kívül nem is találtam rajta madarat. A szél és a hideg által létrehozott alkotásokat viszont megcsodálhattam. A fűzfa gallyaira, a fatörzsekre fröccsenő víz jéggé dermedt és mesebeli figurákat készített. Jégkoloncok, fagykorongok, varázssüvegek voltak a víz szélén mindenütt:

Varázssüvegeg

Jégkorongok

Bár jól fel voltam öltözve, a kezemen kesztyű is volt, az ujjaim hamar el kezdtek fázni, néhány perc múlva pedig már olyan szinten fájni kezdtek, hogy nem gyönyörködhettem tovább a tél csodáiban, gyalogoltam vissza a kocsihoz. (Az erős és nagyon hideg széllel szemben még ez sem volt olyan egyszerű.)
A kocsiban hamar átmelegedtem, és mivel útközben a Tócóvölgy környékén sok fenyőrigót láttam, a következő úticél a Bartók Béla úti Tócó-hídhoz volt. Két örvös galamb fogadott, ahogy kiszálltam az autóból. (Bár majd' egy hónapja is láttak már itt egy példányt, most kettő rebben fel előttem.) Egy ölyv is keresztülrepül, majd néhány fenyőrigó is megjelenik.

Sikerül egy zöld küllőt is megfigyelni egész közelről, ám jó mindig takarja valami ág, így csak dokumentálom a harkályfaj jelenlétét. Egy jégcsapot még fotózok, aztán a Vértesi út felé veszem az irányt:

A Tócó itteni ága nem szokott befyagni, így itt is reménykedem valami érdekességben. Egyelőre a varjútömeg a fotótéma.

Vetési varjak

 Legutóbb olyan ötezerre becsültem a szeméttelep környékén csoportosuló varjak számát, most legalább tízezer példány nyüzsög:

Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg

 A Tócó vizén tőkés- és csörgő récék mutatkoznak. Érkezésemre felrebbennek, egy gácsér és egy tojó előttem repül át:

Csörgő réce

 A Tócó partján sétálva kis csapat énekesmadár kerül elém. Citromsármányok. Egyikük annyira belefeledkezik a táplálékkeresésbe, hogy egész közelről fotózhatom.

Citromsármány

 Újabb récecsapat kel szárnyra, a vetési varjak is izgatottá válnak.

Csörgő récék

 A riadalom oka is kiderül: az év madara, a vándorsólyom bukkan fel a semmiből. Meghajtja a varjakat, de nem sokáig tudom szemmel követni, olyan hirtelen tűnik el, mint ahogy előkerült.

Vándorsólyom

 Végre előkerül egy áttelelő madár: egy erdei cankó. Idén még nem láttam (csak decemberben), a jó fényben még fotózni is próbálom az óvatos madarat.

Erdei cankó

 Hamarosan egy hegyi billegető is felbukkan, de hamar odébbáll.

Hegyi billegető

 A csörgő récék is újra elém kerülnek, így velük zárom a mai fagyos napomat:

Csörgő récék

Csörgő récék