2018. április 21., szombat

Cserebogár röpkép

Nincs autofókuszos objektívem, így gyors röptű madarakról is meglehetős kihívást jelent éles képet készíteni. Reménytelen vállalkozásnak tűnhet ugyanezt repülő rovarokkal megpróbálni. De ha olyan cserebogárrajzás van, mint most áprilisban, akkor azért mégis lehet esély. Lyukasórámban a könyvtár ablakából kísérleteztem a rajzó cserebogarak fényképezésével. Ez lett a legelfogadhatóbb fotóm.


2018. március 24., szombat

Köd mögöttem

A hó még mindenütt látszik, bár azért megkezdődött már az olvadás. A Vértesi úti Tócó-szakaszhoz érve hatalmas köd burkolta be a tájat. Gyakorlatilag semmit sem láttam, csak a dankasirályok és barázdabillegetők hangja árulkodott arról, hogy lenne mit nézni... Néhány csilpcsalpfüzike, egy erdei cankó meg pár nádi sármány került csak látótávolságon belülre, és a köd csak nem akart feloszlani. Amikor megjelent a Nap, a Tócó tájképi értéke is megmutatkozott:

Tócókanyar a ködben
 A köd nem csúnya téma egyébként, de már nagyon vártam, hogy végre madarakat is láthassak.

Egész közel repült el fölöttem egy barna rétihéja, idén az első. A Vértesi út mentén ez volt a legérdekesebb madaras élményem. A következő úticélom a Köntösgát környéke volt. Addigra valamelyest javultak a fényviszonyok, a Kunhalom utca melletti vízálláson szedegető fenyőrigók között egy szőlőrigót is sikerült felfedeznem:
Szőlőrigó és fenyőrigó

A csatorna sáros oldalán szedegető énekes rigó is jobbra számíthatott, amikor március elején visszatért:
Énekes rigó

Énekes rigó a hóban
 Nem sokkal később egy újabb "jó" faj bukkant fel - sajnos csak egy pillanatra. Erdei szalonka!!! Majdnem pontosan 20 évvel (1998. október 30-án) ezelőtt találkoztam már vele, nem is olyan messze a mostani helyétől. Nem túl gyakran kerül tehát a szemem elé:-)
Erdei szalonka
 Jó bélyeg a fajra a madár "pocakja" meg a csőrének a hossza. Ha tovább tudtam volna figyelni, a viszonylag lassú repülése is észlelhető lett volna. Most hamar eltűnt az ágak takarásában.
Erdei szalonka
 A Köntösgáti legelő is szomorú képet mutatott - legalábis a bíbiceknek biztosan nem tetszett ez a látvány:
Bíbic a hóban
 A legelő északi sarkában viszont egy jókora vízállás fogadott, ami már alig-alig volt jég alatt.




Barázdabillegetők, fenyőrigók, seregélyek táplálkoztak rajta, majd egyszercsak egy újabb érdekes madárfaj is előkerült. Parti lile! Májusi meg nyár végi vonulásán már sokat láttam a fajt, de havas-jges környezetben még új volt a látványa: 
Parti lile

Parti lile

 Hogy népszerű hely ez most a madarak között, azt a hóban látható sok lábnyom is megmutatta:

Nyomok a hóban

Madárlábnyomok
 Időközben a Nap is kisütött. Sajnos a parti lile eltűnt, de a fenyőrigó vállalta a fotózást:
Fenyőrigó

Akárcsak egy újabb énekes rigó is:
Énekes rigó
 Ezen a télen már többször sikerült fenyőrigót fotóznom, de jó fényben, víztükörrel most is filmre (azaz memóriakártyára) kívánkozik a látvány:
Fenyőrigó
 Ezen a képen éppen elnyelni készült egy gilisztát:

Ezért szeretik hát a vizes legelőket, gyepeket felkeresni. Valószínűleg más táplálékot is találnak ilyenkor, de most legalább négy gilisztazsákmányolást figyelhettem meg részükről. Egy példány még közelebbről is megmutatta magát:


Az átrepülő bíbiccsapat - köztük egy seregéllyel - is szürreális látvány volt. Akárcsak a barázdabillegető meg az örvös galamb. Pedig az idő nekik dolgozik - csak kitavaszodik már végre!
Bíbicek

Barázdabillegető

Bíbic a hóban

Örvös galamb

2018. március 18., vasárnap

Nyüzsgés az etetőn...

Két hete azt írtam, hogy igencsak téliesen indult első tavaszi hónapunk... Nos, így is folytatódik. Jó előre beharangozták a mostani zimankót, de azért nehezen hittük el. Tegnap délelőtt hallottam az első csiplcsalpfüzikét a Fancsikai tavak mellett, sőt, három füsti fecskét is láttam. Szegények nem sok jóra számíthattak. A tegnap éjszakai hóvihar biztosan megtette a magáét:


Ma reggel tettem egy rövid sétát az erdőben. A hófúvás építette látványos formációkat nem találtam, így csupán néhány közepes tájképet készítettem.


A héjakút-mácsonya is új arcát mutatta:

Az alábbi képen azért látszik valami a szél környezetalakító hatásából:

Egy magányos tölgylevél mindig látványos a hóban:

A nem várt hideg és hótakaró próbára teszi a madarakat is. Egész télen nem tapasztaltam olyan nyüzsgést az etetőm, mint ma. Csízek, zöldikék, tengelicek járultak a terített asztalhoz:
Csízek

Csízek

Csízek és zöldike

Tengelic és zöldikék

Zöldikék és csíz

Tengelic


Csíz

Csíz
Az alábbi videón még látványosabban mutatkozik mindez:

Azokkal a fajokkal együtt, amelyeket nem sikerült megörökíteni, több mint egy tucat madárfaj jelent ma meg az etetőn és közvetlen környékén. Öt pintyféle (meggyvágó, tengelic, zöldike, csíz, fenyőpinty), két veréb (házi- és mezei veréb), fekete rigó, barázdabillegető, vörösbegy, széncinege, balkáni gerle. (Másnap még énekes rigó és erdei pinty is csatlakozott a társasághoz!)

Madáreleséggel még fel vagyok szerelkezve, látványos is a madársereg az udvaron, de azért jó lenne már, ha beköszöntene az a bizonyos kikelet!!!