Csigaszerelem

Hagymás reggel

Ezúttal annyi időm volt csak, hogy a környéken széjjelnézzek. A Tócó-völgynek erről a szakaszáról (a 33-as út és a Kishegyesi út közé eső területről) kevesen gondolnák, hogy értékes lehet, de én már sok élménnyel gazdagodtam az itteni túráim során is. Most a vasúti töltésen gyalogosan toltam a kerékpáromat és rögtön két repülő bakcsót pillanthattam meg. Csakhamar meghallottam az énekes nádiposzátát is. Füsti fecskét, mezei verebet, szarkát is utánzott, de a kavalkádból még legalább három másik faj hangját is fel lehetett ismerni. A közelben aztán egy poszáta csattogása is felhangzott. Sajnos csak egy villanásnyira láttam, a szürkés, aránylag egyszínű tollazata a kerti poszátát sugallta, de nem voltam biztos a határozásomban:-((

A közeli Gyékényesben térdig érő vizes fűben gázoltam. Még jó, hogy rajtam volt a gumicsizma, legalább a zoknim száraz maradt... Ekkor még sütött a nap, a levegőben sarlósfecskék cikáztak: 

A további élményekre azonban már rányomta a bélyegét a borúsra fordult, szeles idő. Nem is sok madarat fotóztam, pedig még három további énekes nádiposzáta meg egy mezei poszáta is akadt volna. A gémeskutas legelőn valamilyen hagymát is találtam, a rutinpálya közelében pedig egész kis állományt. Ezek már virágoztak is, itt aránylag szélcsendes helyen még a fotózásukkal is próbálkoztam. Talán kígyóhagyma lehet?

A szép virágról az embereknek nem feltétlenül a hagymák jutnak eszükbe, pedig a közeli felvételeken jól látszik, nem csúnya növények ezek:

Kevésbé örömteli, hogy a Tócó itteni szakaszán megjelent a gyalogakác is, pedig itt korábban nem fordult elő ez az özönnövény. Ezután már csak a kerékpárról leesett láncot kellett visszaraknom és olajos kézzel, de némi tapasztalattal is gazdagabban indulhattam hazafelé.

Sárga billegető

Szürke légykapó

Íriszek, boglárkák, gulipánok

A sárándi határban rögtön meglepetés várt ma reggel. A Kösely hídja után, a Városrét előtt le volt zárva az út. A keresztbe húzott dróton nemzeti parkos tábla függött, rajta a jól ismert Tájvédelmi Körzet felirattal. Letettem hát az autót és gyalog folytattam utamat a tározó felé. Gyanítom, hogy a tavakon megszaporodott horgászok  miatt lépett a természetvédelem, még ha ennél hatásosabb módszerek sem ártanának a kordában tartásukra. Mikepércs felől ugyanis gond nélkül jöhetnek autóval is a pecások, és a megnövekedett forgalom a TKM-tározón valóban zavaró már az élővilágra. De a Városréten még nyugalom fogad. Sárga billegetőket vizslatok, miközben a bókoló bogáncsok is képre kívánkoznak:

. 

De az árok melletti részen egy eddig még nem látott virágot is felfedezek. Hoppá! Ez valami nőszirom lesz:

Hamar találok egy jobban kinyílt példányt is. Erős a gyanúm, hogy ez a faj a korcs nőszirom (Iris spuria). Papp László botanikus barátom Szepes határában már évekkel korábban megtalálta a fajt, ha nem tévedek a határozásban, akkor ez egy újabb lelőhelye e védett növénynek. (Azóta megerősítést kaptam ifj. Papp Lászlótól: ez valóban Iris spuria, azaz korcs nőszirom!!!)

Érdemes lenne alaposabban kutatni a Városréten található növényeket, 

sőt lepkéket is, mert rejtőzhetnek itt még további meglepetések. 

Ez a boglárka faj még határozásra vár:

A tározón persze most is nyüzsögtek a horgászok, az első két tavon nem is volt semmilyen madár. Szerencsére a távolabbi medencék nem annyira népszerűek a pecások körében, így itt a gulipánok is háborítatlanul fészkelhettek. Annyira, hogy már ki is keltek az első fiókák!!!

Az öreg madarak persze féltették a kicsiket, így néhány gyors fotó után tovább is álltam:

Szerencsére akadt még további érdekesség is. Az egyik medencén 24 nagy kócsag táplálkozott, a közelben meg 18 szürke gém mellett egy kanalasgémet is sikerült megpillantani.

A récék közül most is a cigányrécék voltak a legizgalmasabbak:

Megvannak a bütykös ásóludak is:

Partimadarak már jóval gyérebben mozogtak. Hiába volt három helyen is látszólag tökéletes iszapzátony, limikolák nem nagyon voltak. (A gulipánokat, gólyatöcsöket, kis liléket meg néhány pajzsost leszámítva.) Volt viszont még egy örömteli meglepetés: egy üstökösgém, vagy régebbi nevén selyemgém:

Hazafelé még tettem egy kitérőt a mikepércsi derítőhöz. (Ahol a múltkor a sárjárót látták.) A tetthelyen ezúttal azonban kaszálták a füvet, így erős zavarásnak voltak kitéve a "tómederben" rejtőző madarak. Két piroslábú cankó és egy pár gólyatöcs, meg egy éneklő foltos nádiposzáta akadt mindössze. 

Azért nem volt ez rossz nap, otthoni összesítéskor kiderült, hogy 49 madárfaj került ma elő!

Másfajta apróságok

Időszerűnek tűnt a szeméttelep melletti vízállás ellenőrzése. Már útközben váratlan vendég akadt: egy fehér gólya. 

A Tócó mellett gyalogolva énekes nádiposzátából is akadt két példány, majd egy őz hangos "ugatása" adta meg az alaphangot a mai naphoz. 

A vízen nem sok minden akadt. A sirályok - nagyrészt dankák, max. 100 példány - már érkezésem előtt felrebbentek, így mindössze pár piroslábú cankó, két gulipán, egy gólyatöcs meg néhány kis lile maradt mutatóba. Aztán feltűnt még két "apróság":

Az apró partfutó ugyan nem számít rendkívüli ritkaságnak Debrecenben, korábban már a Lovász-zugi tavakról is volt adata, idén azonban még ez az első megfigyelésem a fajról:

És a csoda: a duplacsőrű, négylábú madár!!!:-)))

A kis liléket is meredten néztem, hátha akad köztük egy parti lile. Nem volt... Pedig akadt köztük egészen nagytermetű példány is, de a sárga szemgyűrű mindegyik példányon azt mutatta, hogy ezek nem "partiképesek".

A röpkép is sokatmondó. Az egyszínű hát, a fehér sávok nélkül ugyancsak jó bélyeg.

Az egyik "apróságról" még egy fotó készült. 

A Lovász-zugi tavakra már nem maradt időm. Az első tóra tudtam csak ránézni, amin semmi nem volt. A Tócó mentén azonban rengeteg partifecske nyüzsgött, sőt egy gyurgyalagcsapat, majd egy sárgarigó is átrepült előttem.

Apró figyelmességek - figyelmes apróságok

Bocskaikerti sétám során ezúttal sem a madarak játszották a főszerepet. Miközben némi bodzavirágot gyűjtöttem, tekintetem óhatatlanul az apróságok felé fordult. Máskor talán fel sem tűntek volna azok az ízeltlábúak, amelyek ma viszont még fotótémául is szolgáltak. 

Például ez a szitakötőfaj, a sebes acsa: 

Ez a lepkefaj számomra ismeretlen volt. Valamilyen boglárkalepkének néztem. Szerencsére találtam egy nagyon jó honlapot, a http://www.macrolepidoptera.hu címen. Itt addig bogarásztam (illetve lepkésztem), míg megtaláltam, hogy a Szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) lehetett a fotóalanyom:-)

Érdekes volt ez a levélen pihenő ugrópók-faj. Remekül lát, így közeledtemre azonnal a levél túloldalára húzódott. Pedig közelről igazán mutatós és izgalmas téma lenne.

 Ezúttal ez volt a maximum, amit sikerült kihoznom a lehetőségből:

Nem ismertem az alábbi fajt sem, a határozókból viszont egyértelműnek tűnt, hogy ez a közönséges darázscincér.

Ez a cincérfaj valószínűleg a fehérgyűrűs bogáncscincér lehet, de szakértők cáfolata még meggyőzhet:-)

A gyűjtögető méhekről nagy kihívást jelentett a "röpkép" készítése. Így sikerült:

Ha nem lenne olyan bonyolult a békák határozása, kapásból mondanám, hogy ez egy kecskebéka. De a helyzet a kereszteződések és a számos variáció és köztes forma miatt nem egyszerű. 

Ma újra sikerült látnom egy tövisszúró gébicset. Ezúttal az erdőszéli fasorban mutatkozott.

Az alábbi, taréjos tarackbúza ugyancsak mutatós volt. Ma még erre is emelkedett az objektív.

 Így sikerült: