2023. november 26., vasárnap

Téli vendégek

Mostanában többször is eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha ismét meglátogatnám a Látóképi víztározót? A hivatalosan K-2-nek keresztelt vízállás Debrecen közigazgatási területén belül szinte mindig tartogat valami meglepetést, ilyenkor novemberben pedig nagy esély van arra is, hogy búvárokkal találkozzunk a tavon. (Persze nem merülő emberekkel, hanem az északról hazánkba látogató madarakkal, amelyek megpillantása nekem mindig élményszámba megy.)

Szóval terveztem, terveztem, aztán tegnap jött a hír: Nagy Miklós és Tóth Emese fekete récét figyeltek meg a Látóképi tározón! Ez a tengeri madár a város közigazgatási területére nézve teljesen új észlelés, méghozzá a 275. faj a debreceni madárfauna képzeletbeli listáján. De jó lenne, ha nekem is sikerülne látni! - gondoltam, így ma délelőttre ki is tűztem az úticélt: irány a K-2! (Ami ezúttal nem a hegymászók, hanem a madarászok álma:-)

Útközben jött a hír a telefonomra: Emri Tamás és Zöld Barna (debreceni madarászok) sarki búvárt és örvös bukót láttak ma a helyszínen. Ezek szerint a fekete récét nem találták meg- ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a faj már nincs a területen - viszont a ma látott madarakra még van esélyem.

11 óra tájban értem a tóhoz, ahol a parton két alak már javában figyelte a víztükröt. Szelőczei István és Mohácsi Gábor az, akik szintén a fekete réce reményében érkeztek az általuk korábban nem ismert helyszínre. (Ők ketten vezetik egyébként az éves magyar listát, Istvánnak ez a tengeri faj lenne a 304. faj idén.) Most épp a sarki búvárt nézik, egészen közel van a madár, meg is örülök neki. Javaslom, hogy gyalogoljunk be a gáton a tó keleti ágáig, tavaly a füstös récéket is itt találtam meg. (https://pastijozsefcsaba.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-ajandek.html)

Alig indulunk el, a mai két jutalomfaj együtt kerül elénk: az örvös bukó és a sarki búvár is jól megfigyelhető. Nagyon örülök mindkettőnek, az előbbi fajnak ráadásul ez a második megfigyelése Debrecen területén! Ej, ha még a fény is ideális lenne - mondatja velem a telhetetlenség... Így azonban csak dokumentálnom sikerül a madarat.

Örvös bukó - valószínűleg fiatal példány

Sajnos a búvár lebukik, a bukó elrepül, mi pedig gyalogolunk tovább a Gatya-tó "ülepéig". Itt egy késői örvös galamb fogad bennünket, majd alaposan átnézzük a kiterjedt vízfelszínt. Néhány tőkés récén kívül azonban nem akad semmi érdemleges. Aztán egyszerre mégis felcsillan a remény: Istvánék a tőkések között egy kisebb, sötét színű récét fedeznek fel. Jó messze van, ráadásul pihen, így a fejét nem látjuk megfelelően.  Immár hárman próbáljuk megfejteni a titkát. Több mint egy fél órán át hiába, a madár csak alszik... Egyszer-egyszer mintha látszana valami világosabb szín a fején, de lehet, hogy csak a szemünk káprázik. Valami ilyesmit kellene látnunk: Fekete réce

De lassan rá kell jönnünk, hogy ez bizony nem fekete réce, csupán egy cigányréce tojó tréfált meg bennünket. Istvánék továbbállnak, én pedig még a keleti ágat is végignézem, hátha akad valami érdekes. Az átrepülő libacsapatokon és néhány kárókatonán kívül azonban csak az erre is elúszkáló örvös bukót jegyezhetem fel magamnak. Visszafelé egyre jobban felszakadozik  felhőzet, néhány nagyobb lilikcsapatot már fotózni is érdemes. Nagyon lesem a tömegüket, hátha vörösnyakú lúd is előkerülne benne, de ekkora mázlim ma nincs. 

Nagy lilikek

Egyszerre hirtelen PÓ-LI kiáltást hallok. Csak nem egy nagy póling repül át felettem? De bizony az! A népies nevén szélkiáltónak is nevezett madár sem tipikus debreceni faj, mindig megörülök neki, főleg ilyen télies időben:

Nagy póling

Nagy póling


Az idő persze gyorsan telik, miközben visszafelé ballagok az autóhoz. A nap közben kisüt, úgy tűnik, hogy egy vízityúk, egy átrepülő darucsapat és az egyre több liba látványa lesz ma a nap utolsó élménye. Aztán mégsem: egyszer csak észreveszem, hogy ott úszik előttem a sarki búvár. Nem a legideálisabbak fényviszonyok, de ezt a fajt nem lehet megunni (én legalábbis nem tudom). Így az ő fotóival zárom a mai beszámolómat. Visszafelé autózva a 33-as út túloldalán még egy nagy libacsapatot láttam, de a forgalomban már nem tudtam megállni, hogy alaposabban megfigyeljem őket. 
Sebaj, valami maradjon legközelebbre is!

Sarki búvár- valószínűleg elsőéves példány

Sarki búvár

Sarki búvár



2023. február 27., hétfő

Szeszélyes február

 Legújabb bejegyzésemben nemcsak egy nap, hanem egy egész hónap élményeit osztom meg olvasóimmal. E rövid hónap annyi arcát mutatta, hogy tanulságképpen érdemes egyben szemlélni a tapasztalt változásokat. Február első napjai még meglehetősen enyhék voltak. A kora tavaszias időben az erdőben a fenyőrigók, léprigók ugyan nem tűntek el, de egyre gyakrabban hangzott fel a széncinegék "nyitnikék"-je is. Ezekben a napokban a napsütéses, enyhe reggeleken egyre-másra kerültek elém a nem mindennapos fajok. Közép fakopáncs, ökörszem mellett többször találkoztam hegyi fakusszal is.

Hegyi fakusz

Hegyi fakusz

A madarász sulis gyerekekkel már csészegombákat is bőven találtunk, máskor ennek az "idénye" február közepére esik.

Piros csészegombák

Február 4-én aztán megjött a hó, az erdőben létesített etetőhelyen is rögtön nagyobb nyüzsgés támadt. Széncinegék, kék cinegék, barátcinegék, csuszkák, erdei pintyek, mezei verebek és fakopáncsok, fekete- és fenyőrigók is megjelentek. Hamar el is pusztították a kihelyezett napraforgót és faggyúgolyót és az almák is fogytak rendesen.

Széncinegék

Csuszka

Barátcinege

Kék cinege (a háttérben széncinege)

Nézz az ég felé! (Csuszka)

Kék cinege portré

A nagy viharban egy hatalmas fűzfa is kettétört, így aztán néhány napig lezárta a gyakran járt erdei utat. 


A partfal felé vezető út melletti szántókat is belepte a hó. Itt is izgalmas volt figyelni, hogy miképpen küzdenek meg a madarak a hirtelen jött zimankóval. A pintyek most is összeverődtek, többszázas csapatukat főleg tengelicek és kenderikék alkották, de néhány zöldike és erdei pinty is akadt köztük.

Tengelicek csapata, az előtérben zöldikével

Erdei pintyek

Repülő tengelicek

Tengelicek

Pintyek serege

Egész télen itt tartózkodott egy nagy őrgébics. Most is előkerült a téli vendég.

Nagy őrgébics

De az igazi izgalmat ekkoriban már a rigók jelentették. Egyre nagyobb fenyőrigó-csapatok jelentek meg, de végre egy szőlőrigót is újra találtam az erdőben. (Januárban nem került elő a faj, pedig Debrecenben szép csapatait figyelték meg madarászok. ) Később hol egy, hol három példány is tartózkodott az iskolával szemközti telek tujáján, aminek magjait eszegették rokonaival (fenyő- és fekete rigókkal) együtt. Itt már sikerült egész jó képeket készítenem a fajról.

Szőlőrigó

Fekete rigó

Falatozó szőlőrigó

Nyújtózkodás (szőlőrigó)

Megvan!

Érdekes módon a fenyőrigók sokkal ijedősebbek voltak, ezen a télen igazán jó fotót nem is sikerült róluk készítenem.
Fenyőrigó


Az erdőben megint kihelyezett valaki vaddisznózsigereket a hollók és az egerészölyvek nagy örömére...

Holló

Hollók

Aztán elolvadt a hó, újra megenyhült az idő és Zsuzsanna napkor bizakodva vártam, hogy megszólalnak a pacsirták. Így a partfal felé kerékpároztam, ahol tavaly három pacsirtafaj is költött. A pipiskék (búbospacsirták) ugyan énekeltek, de ők már korábban sem voltak csendben. (Nem vonuló faj lévén egész télen jelen voltak.) Az első mezei pacsirtát majd csak 21-én, az első erdei pacsirtát pedig február 26-án hallottam énekelni. Mégsem volt haszontalan a Zsuzsanna-napi túrám. Közel 900 daru repült át ekkor a terület fölött, ilyen mennyiségben még sohasem láttam a fajt Bocskaikertben. Sajnos borús, szürke idő volt, egy kép egy alacsonyan átrepülő csapatról viszont mégis hangulatos lett. 

"Kéz a kézben" - darvak

Ráadásul a még mindig itt időző nagy őrgébics énekelni kezdett, amit nem sokszor hallottam eddig. A sordély is megszólalt aznap, így egy újabb érkezőt jegyezhettem fel. (Néhány napja már egy énekes rigót is sikerült megpillantanom, de fotózni sajnos nem hagyta magát.)
Február 27-re havazást jósoltak, amiből semmi nem lett. Az idő ugyan lehűlt, az éjszakák pár napig még biztosan fagyosak, a nappalok meg hűvösek lesznek, de ezzel együtt véget ér a február. A március meg már mégiscsak tavaszi hónap, várhatjuk a további érkezőket! (Csilpcsalpfüzike, házi rozsdafarkú, cigánycsuk egy-két héten belül jöhetnek.) 
Márciusban nem újrakezdjük, hanem csak folytatjuk.




2022. december 28., szerda

35 év

 1987. december 28-án történt az első bejegyzésem az első madarásznaplómba. Vagyis éppen ma 35 éve, hogy "hivatalosan" is madarászom. Bár bizonyára korábban is meg- megfigyeltem a természetet, mégis, amikor az ember arra vetemedik, hogy a látott dolgokat feljegyezze, azaz megörökítse a jövő számára, akkor már egy tudatosabb tevékenységet végez. 

Most ideje lenne számot vetnem, hogy madártani szempontból mi is történt az elmúlt három és fél évtizedben velem. 

266 madárfajjal hozott össze eddig a sors, ami nem számít soknak, a legkitartóbb twitcherek akár egy év alatt is 300 fölötti fajszámot produkálnak. (Jelen pillanatban Veszelinov Ottó 309 fajjal áll az éves listáján.) A magyarországi (nem éves) listán pedig nem férnék bele az első kétszázba, további 119 (azaz összesen 385) faj megfigyelésével kerülhetnék csak dobogóra, ha ilyen célok vezérelnének. (Szerencsére nem vezérelnek:-) 

Sokkal fontosabb, hogy a 35 év alatt mennyi élményt kaptam a madaraktól és a természettől. Az utóbbi években ezek közül jónéhányat megosztottam blogom olvasóival, de a java a szekrényben tornyosuló madarásznaplóimban rejtőzik. Ezeket semmilyen lista vagy rangsor nem helyettesítheti, hiszen aki szereti a madarakat, annak minden egyes terepi nap nyújt valami maradandót. Az elmúlt 35 év így észrevétlenül repült el, de egyáltalán nem nyom nélkül! 

*

Természetesen egy kis jubileumi madarászatra is vetemedtem ma. Itt Bocskaikertben a partfalhoz kerékpároztam ki. -4C volt, a felfagyott utakon könnyű volt haladnom. (Tegnap meg csak kínlódtam a sárban...) A régi homokbányánál nem láttam semmit, az újaknál sem mutatkozott először madár. Aztán egyszer csak egy nagy őrgébicset vettem észre. Sajnos a fényképezőgép ekkor még a táskában volt és nem várta meg, míg összerakom az optikát... Viszont ekkor tűnt fel, hogy az almáskertben nagy a nyüzsgés. Fenyőrigók százai lepték meg a fákon maradt csemegét. 

Legalább 500 madár mozgott, de nem volt könnyű számolni őket és hamar odébb is álltak: 



Viszont kisebb madarakból is akadtak tömegek. A vegyes pintycsapatok (mert azok voltak) mindig érdekesek, mert akár ritkább fajok példányai is vegyülhetnek a gyakoribb madarak közé. Most nem volt ilyen szerencsém, a két-háromszáz példányos sereget javarészt kenderikék és tengelicek alkották, csak néhány zöldike tűnt fel még közöttük. A napfény engedte a röpképezést is, de igazán jó fotók ezúttal mégsem sikerültek. 
Kenderikék

Három pintyfaj

Röpkép

Repülő tengelicek

Repülő tengelicek

Gyülekező

Gyülekező

Kenderikék

Kenderikék

Talán még az alábbi képek sikerültek legjobban:




Végül még ez a citromsármány is modellt ült. Sajnos csak itthon vettem észre, hogy egy ág belelógott a képbe, így rontott valamit az összhatáson...





2022. december 22., csütörtök

Karácsonyi ajándék

 Tegnap kaptam a hírt, hogy füstös récéket láttak (Tar János, majd később mások is) a látóképi víztározón. Nagy sóhajjal vettem tudomásul az infót, mert nem is reméltem, hogy én is láthatom a ritka madarakat. De mivel ma megkezdődött a téli szünet és egyébként is volt dolgom Debrecenben, úgy döntöttem: teszek egy kitérőt és adok egy esélyt magamnak. Még 14 óra sem volt, de az erősen borult égbolt már ekkor késő alkonyati fényviszonyokat eredményezett. A K-2-es víztározó (mert ez a hivatalos neve a helynek, ahová igyekeztem) ma már kiépített horgásztó, annak minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy ma már a legcsapadékosabb időszakban is járható a gátja (emlékszem még azokra a régebbi túráimra, amikor itt bokáig süllyedve kellett cuppogni a sárban, ami gumicsizmában sem volt túl kellemes élmény), hátránya pedig, hogy jóval zsúfoltabb, zavartabb a terület, mint egykor. A Gatya-tónak is nevezett terület csúfnevét furcsa alakjáról kapta: Egy nadrág két szárára emlékeztet a vízállás keleti és nyugati ága, aminek délre van a legszélesebb kiterjedése, az "ülepe":


 A füstös récéket a tó keleti ágán (tehát a Debrecenhez közelebbi részén) figyelték meg. Ezt viszont ugyanúgy a nyugati ág (szár) felől érdemes megközelíteni, mert itt akár autóval is járható a gát, itt van a horgásztó hivatalos bejárata is. Gondolkodtam rajta, hogy bekérezkedem kocsival, de végül a gyaloglás mellett döntöttem. Szerencsére a portás/halőr most is simán beengedett, miután madármegfigyelési céllal érkeztem. Gyalogoltam hát dél felé a nyugati ág mellett és bár néhány mezei vereben kívül sokáig semmit nem láttam, mégis jóleső érzés fogott el. Mégiscsak egy vizes élőhelyen járok, vállamon a teleszkóppal, nyakamban  távcsővel, ami mostanában nem adatott meg. (Az erdei kiruccanások azért mindig mások, mint a víz melletti madarászás, ahol spektívre is szüksége lehet az embernek.)
Egyre-másra horgászokba botlom, a tó kiszélesedő részén vannak a legtöbben. Mégis vannak madarak a vízen, de vajon mik azok? A távcsőbe pillantva nem hiszek a szememnek: bütykös ásóludak, de egy egész csapat! 25 példányt számolok meg, és bár elég messze vannak, fotóval majd videóval is próbálkozom, hogy megörökítsem a nem mindennapi látványt. Debrecen területén ez a valaha megfigyelt legnagyobb létszáma a fajnak! (Ráadásul az egyik kedvenc madaram, amelynek az első kelet-magyarországi költését is nekem sikerült bizonyítanom. Hihetetlen, hogy már annak is majdnem 20 éve...)  A videó minősége persze hagy némi kívánnivalót maga után, de mentségemre szolgáljon, hogy csak egy rögtönzött megoldás volt:

Viszont cserébe a fotó sem jó...:-(  (Mit nem adtam volna, ha napsütésben fényképezhetek!)

Bütykös ásóludak - rekordszámú csapat a város területén!

De az élmény már megvolt! Nem hiába jöttem és még a keleti ágat nem is láttam. Nem is kell sokáig gyalogolnom, amikor kercerécékre bukkanok. Téli vendégek be nem fagyó tavakon, de Debrecenen belül azért nem számítanak mindennapos látványnak.
Kercerécék

Kercerécék

Összesen 11 példány kerül elő, négy hím és 7 tojó mozog együtt.  Közben tucatnyi szárcsát, sőt egy áttelelő vízityúkot is felfedezek a túlsó part közelében, vagy száz tőkés réce is úszkál a vízen, de akárhogy nézem őket, más faj nem mutatkozik köztük... Egyre rosszabbak a fényviszonyok, pedig még mindig csak fél három van. Lassan elindulok hát visszafelé. Úgy tűnik, a füstösök már "elfüstöltek" innen. Tegnap még sokan megfigyelték a ritka madarakat, ma meg már madarásszal sem találkoztam, talán nem véletlenül - nyugtázom magamban, amikor két sötét madár bukkan fel a túlpart nádasa előtt. Csak nem??! De bizony, itt van a két füstös réce. (Hogy az előbb hol voltak, amikor ugyanitt ballagtam, csak a másik irányba?) Nagyon megörülök, hiszen Debrecen madárvilágát tekintve egy igazi ritkaságot láthatok. Az első adata a fajnak még 1930-ból származik, amikor Bársony György egy nászruhás gácsért lőtt a város szennyvízülepítő taván. A következő megfigyelésre 83 évet kellett várni, amikor Papp Gábor 2013 decemberében itt a Gatya-tavon látott három példányt, amelyekből két egyed még 2014 januárjában is kitartott. Most pedig, kilenc év múlva újra megjelent két madár. 

Sajnos a rossz fények miatt ezúttal róluk sem készülhetett jobb fotó (és videó), de dokumentumnak azért elmegy...


Füstös récék

Füstös récék


A Debrecenben előforduló madárfajok közül számomra ez a faj volt a 222, amit magam is láthattam. 2022. 12. 22-én ez már számmágiaként is megállná a helyét (ha hinnék az ilyesmiben:-)) Mindenesetre előrehozott karácsonyi ajándéknak tökéletes volt a ma délután!!