Sárándtól Debrecenig gyalogolni nem egyszerű. Ha még vissza is talpal az ember, akkor pláne. Márpedig ma erre vállalkoztam, hogy teljesen bejárhassam a Tócó-Kösely menti tározót. Az autót még a sárándi határban, a Városréti legelő szélén hagytam és egészen a tározó legészakibb medencéjéig túráztam, ami már közvetlenül a debreceni határ mellé esik. (Bár közigazgatásilag még Mikepércshez.) Aztán az autó miatt még visszafelé is meg kellett tennem ezt az utat... A madárállomány felmérése mindig okoz meglepetést.
A nap "legjobb" faja kétségkívül ez az első nyaras kis sirály volt. A tollazat barnás színei mutatják, hogy még nem felnőtt madárról van szó.
A cigányrécék mellett a kendermagos récének is mindig örülök, az előtérben pedig egy olyan faj két képviselője is látható (bár kissé homályosan), amellyel legutóbb nem találkoztam. (Feketenyakú vöcskök).
Többször is találkoztam barna rétihéjákkal, legközelebb ez a példány repült hozzám:
Egy tőkés réce tojó már 11 kiskacsát vezetgetett, a barna rétihéja feltűnésének az "anyuka" egyáltalán nem örült. De szerencsésen a sűrűbe vezette a kicsiket, mielőtt nagyobb baj történt volna:
A bakcsók is folyamatosan jelen voltak a tározón, a mai legjobb röpkép ez lett a fajról:
Ezzel az érdekes szitakötővel is összefutottam. Még keresem a fajnevet, ha megtalálom, nem fogom eltitkolni:
A túra végére persze rendesen elfáradtam, Az időközben feltámadó élénk szélben, a beborult ég alatt már nem volt olyan kellemes a madarászat, de azért jó, hogy fel tudtam mérni a teljes tározót. A legérdekesebb a partimadarak szinte teljes hiánya volt. Leszámítva a gólyatöcsök és gulipánok népes, már költeni készülő csoportját, valamint egy kis lilét, két pajzsoscankót és egy átrepülő piroslábú cankót. Ez azért május derekán nem a legjobb a limikolákat kedvelőknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése