Mai lyukasórámban úgy döntöttem, először ránézek a közeli belvizekre, majd a maradék időmben az erdőszéli úton járok egyet a természet szépségei után kutatva. A szántóföldön néhány hete még igencsak kiterjedt belvizek már eléggé összezsugorodtak, de bíztam benne, hogy akad azért valami érdekes rajta. A sarat gyűjtögető molnárfecske-csapaton kívül egy barázdabillegető és két (1 pár?) kis lile tartózkodott csak a területen.
Egyre valószínűbb, hogy a kis lilét is feljegyezhetjük hamarosan Bocskaikert fészkelő madárfaunájának listájára.
Az erdőszéli úton eleinte a rovaroké volt a főszerep. Nemcsak a hemzsegő szúnyogokra gondolok most - nehéz is lenne pedig elfelejteni a karomat, lábamat, nyakamat belepő szúnyogfelhőt - de a fel- felbukkanó lepkékre.
Citromlepkével én nagyon ritkán találkozom, ezt a példányt viszont annak határoztam:
Az alábbi lepkével viszont biztosan állíthatom, hogy először hozott össze a sors. Ráadásul legalább 5-6 példány repkedett előttem, de szerencsére fotót is tudtam készíteni a fajról, így aztán otthon már könnyebben ment a határozás: ez a kis fehérfarkú lepke. Ráadásul védett!
Az úton tovább ballagva egyszer csak ismerős füttyögést hallottam, miközben egy újabb szúnyogréteget próbáltam leseperni magamról. Csuszkák. Egy pár nagyon dolgozott, épp a költőhelynek kiszemelt odú nyílását próbálták sárral szűkíteni (jó csuszka-szokás szerint).
Akadtak persze más madarak is: fülemülék, barátposzáták, cinegék, csilpcsalpfüzikék és pintyek is. Az erdő "legújabb" hangjait pedig a vadgerlék "turrr-turrr" és a sárgarigók "huncut a bíró"-ja szolgáltatta.
A szomszédos szántóföldön pedig egy Bocskaikertben sajnos csak vendégnek számító madarat is felfedeztem.
Végül még ez a pókhálós lepke is az objektív lencséi elé került, így gyarapítva a mai nem ritka, de mindenképpen érdekes fajok számát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése