Furcsa napra virradt. Már 5 órakor a mikepércsi határban autóztam, de eleinte nem voltam benne biztos, hogy jól döntöttem, amikor elindultam otthonról. Szinte lógott az eső lába, ráadásul az volt a tervem, hogy a teljes tórendszert bejárom és felmérem a TKM-tározó madárállományát. Az ég sötét fellegei, valamint az út mellett talált, elpusztult borz látványa csak növelték kétségeimet: számíthatok-e ma egyáltalán valódi élményekre? Szerencsére kiderült: pesszimizmusom alaptalan volt. Be tudtam járni a tározó összes medencéjét, ráadásul még a nap is szinte végig sütött.
A récefélék közül a cigányrécéken kívül a három kendermagos réce volt a "legjobb" faj, amellyel találkoztam. Egyikükről még egy röpkép is készült:
Szintén "röpkép" egy őzről:
A gátőrház melletti földúton, a Cserepes dűlőn egyszerre világos színű foltokat láttam mozogni. A teleszkóp segített: nyári lúd pár, 5, már egészen nagy fiatallal sétálgatott. Sajnos túl messze voltak, hogy fotózhassam a családot. Mivel már röpképesek voltak a fiókák, valószínűleg nem itt keltek ki, de akkor is ritka látvány a nyári lúd család errefelé. Egyébiránt ma a nádasok énekesei voltak a legizgalmasabbak. Mégpedig a számuk. Nádi tücsökmadárból 12, nádirigóból 23, foltos nádiposzátából pedig 26 példányt hallottam énekelni a teljes tórendszeren. Cserregőből már jóval kevesebb, mindössze 6 példány került elő, de ami még szomorúbb, hogy kékbeggyel sem találkoztam ma.
A leggyakoribb nádi énekes ma kétségkívül a foltos nádiposzáta volt, álljon itt egy kép a faj egy példányáról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése