Szerecsensirály és billegetőcankó

Miközben a Tócó-Kösely menti tározón már sarlós- és havasi partfutók is vannak, a debreceni hulladéklerakó melletti vízálláson nem nagyon akarnak gyűlni a limikolák. Pedig az itt még pangó pocsolyák a környéken mára az egyetlen vízforrássá váltak, így még mindig bízom benne, hogy az errefelé kóborló cankók és partfutók csak felkeresik majd ezt az élőhelyet. 

Ha marad még víz, mert, mint az alábbi képen is látszik, a nagy szárazság igencsak érezteti a hatását:

Vízállás a hulladéklerakó mellett Debrecenben

Pajzsoscankóból például csak egyetlen példány árválkodott a területen, ami a mikepércsi többszázas tömeghez képest igencsak különös. 

Pajzsoscankó egy rétivel

A módszerem ma is az volt, hogy autóval végiggurultam a nyugati gáton és közben - ahol lehetett - próbáltam fotózni a vízen pihenő és táplálkozó madarakat. A sirályokat hosszan böngésztem, sikerült is kiszúrni egy szerecsent köztük. Az alábbi fotón jól látszik a dankához képest valamivel nagyobb termet, a skarlátvörös csőr, és a sokkal kiterjedtebb és elmosódottabb maszk a szem mögött.

Dankasirály és szerecsensirály

Szerecsensirály

Talán az alábbi képen még jobban összevethető a két faj közötti különbség.

 Nekem legalábbis tanulságos volt:

Szerecsensirály dankákkal

A sárgalábú sirályokhoz képest persze a szerecsensirály is kicsinek tűnhet. Itt legalább a lába is látszik:

Legnagyobb problémát a mai fotózásban - fajhiányon kívül - a hőség és az egyre nehezedő "kilátások" jelentették. Utóbbi alatt értem, hogy a növényzet egyre jobban takart, így alig-alig lehetett jól rálátni a madarakra. Ezt a vízen úszó réti cankót is csak éppenhogy sikerült "elkapni", de mint érdekes fotót, ide illesztem.

Úszó réti cankó

A füstös cankókat nagyon gyakran lehet úszva látni, a rétire ez nem annyira jellemző. Fürödni persze ők is szeretnek, akárcsak ez a billegetőcankó:

Billegetőcankó

Fürdés közben: billegetőcankó

Szóval összesen 10-12 réti cankó, 3 billegető-, egy pajzsos-, két erdei cankó volt ma a mérleg, meg persze a gólyatöcs család is itt volt még. A néhány száz dankasirály és sárgalábú között a fent említett szerecsensirály jelentett még némi változatosságot a rendkívüli hőségben. Ja igen, a meleg... Közel két órán át ültem az "átizzott" autóban és próbáltam minél jobb fotókat készíteni. Éreztem én közben a hőséget, de a legmellbevágóbb az volt, amikor a fényképezőgép már égette(!) a kezemet. Ilyet még azért nem nagyon tapasztaltam, a fojtó hőséget, a levegőhiányt még csak-csak el lehet viselni, de egy felforrósodott masinával nehéz dolgozni. Meg hát a felszerelésnek sem tesz túl jót, úgyhogy be is fejeztem a mai fotózást azzal a reménnyel, hogy talán a ritkább fajok érkezéséig ki fog tartani a víz a területen.

Töcsfürdő, sirálypancs, cankóárnyék

Ismét a Vértesi úthoz tettem egy kitérőt. A nagy szárazságban most el lehet jutni autóval akár Szepes felől is a szeméttelephez, így útba ejtettem a Lovász-zugi tavakat is. Ezek azonban már szinte teljesen kiszáradtak, így néhány bíbicen és pár gólyatöcsön kívül nem is láttam rajtuk mást. Pedig a fények így 17 óra után káprázatosan jók voltak, ami a Vértesi úti vízálláshoz érve mutatkozott meg igazán. Ismét az autóból próbáltam fényképezni, ami most is jó leshelynek bizonyult. Egy fiatal gólyatöcs fürdőjét is sikerült elcsípnem:

Töcsfürdő: fiatal gólyatöcs

Egy másik példány már túl volt a fürdőn, ő inkább tollászkodott. És még tükre is volt...

Tükörképpel: fiatal gólyatöcs

Továbbautózva sirálycsapattal is találkoztam. A változatosság kedvéért ők is pancsoltak. Sajnos csak sárgalábúakkal és dankákkal hozott össze a ma délután, így inkább az "akciókra" koncentráltam.

Pancsoló sárgalábú sirályok

Szárnymustra: fiatal sárgalábú sirályok

Landolás: Öreg sárgalábú sirály

Egyszer csak újabb vendég érkezett: egy fehér gólya. Komótosan, majdnem kanalasgém-szerű mozdulatokkal keresgélt a víz alatt, látszólag eredménytelenül. (Bár nem láttam a víz alá.)

Fehér gólya

Visszafelé egy kisebb tőkés réce csapatot is sikerült lencsevégre kapnom. Bár nem nászruhában mutatkoztak, így is elég fotogének voltak. És az álca (az autó) még ennél a félénkebb fajnál is működött.

Tőkés récék

Igazából továbbra is a partimadarakat hiányolom. Sem partfutók, sem lilék, sem ritkább cankók nem akadtak. Mindössze billegető-, erdei- és réti cankók mozogtak ismét a területen. Utóbbi két fajt még fényképezni is sikerült:

Erdei cankó

Erdei cankó

Cankóárnyék: Réti cankó

Mindenesetre amíg van víz a területen, addig lehet reménykedni: jöhet itt még bármi érdekesség. Főleg, hogy a környéken már lassan csak itt maradt fürdési és ivási lehetősége a madaraknak.

Szepesi élmények

Bár eredetileg a TKM-tározó teljes bejárását terveztem, idő- és benzinhiány okán inkább Szepes felől közelítettem. Régen jártam már a Sárga dűlő folytatásán, az itteni szárazság folytán most autóval is egészen jól lehetett haladni. (Néhány napja a mikepércsi határban nem tudtam bemenni kocsival a dűlőútra, akkora sár volt!) Egy napraforgótábla mellett tettem le az autót, és gyalog baktattam tovább dél felé. Ez a növény Van Gogh óta megunhatatlan, ritkán tudom megállni, hogy ne fényképezzem. Most így sikerült:

Az itt kezdődő szikesek már sejtetik, hogy jó kis élőhelyeken járok. Valahogy mindig jókedvre derít, amikor meglátom a fehéren vakító talajt a lábam alatt, mert sokan talán nem is gondolják, hogy Debrecenhez ilyen közel is találhatók szikes gyepek és mocsarak. A sziki útifű, a sóvirág és a bárányparéj is mutatja, hogy jó helyen járok! Közben sárga billegetők repkednek körülöttem, majd megszólal a mezei pacsirta is. Előttem meg egy búbosbanka száll át, két röpképre futja a találkozásból:

Háromnegyed óra kényelmes séta és nézelődés után érem el a TKM-tározó északi tavát. A vízen két cigányréce, de akadnak tőkések és kanalasok is. A kis vöcskök is meglepően nagy számban mutatkoznak. 25 példányt jegyzek fel a fiatalokkal együtt, ami az idei gyér mennyiséghez képest egész jó. (Egy-két párnál többet nem láttam a fajból költésidőben.) Szívesen tovább is mennék, hogy a többi tavat is ellenőrizzem, de az idő vészesen fogy. Így azután figyelmemet inkább az első két medencén békázó fattyúszerkők kötik le. A digitális korszaknak köszönhetően nem kell takarékoskodnom a kockákkal, így bátran próbálkozom a röpképekkel. Így aztán ilyen, "szárcsafejű" szerkőt is sikerül lencsevégre kapnom:

A "kétfejű" szerkő

A szerkők akrobatikus repülésére példa ez a fotó:

Hátúszás levegőben: bemutatja egy fiatal fattyúszerkő

 

Autofókuszos objektívvel nem lett volna akkora kunszt elcsípni a legszebb pillanatokat. Nekem viszont nincs ilyenem, manuális élesítéssel meg elég bizonytalan az eredmény. Szerencsére észrevettem, hogy a madarak nagyjából egyfajta útvonalon járják körbe a tavat, és csak vártam, míg újra közelebb jönnek és próbáltam újabb meg újabb képeket készíteni. Sok életlen és "mellélőtt" felvétel mellett akadtak azért jobbak is:

Felszálló ágban

Öreg fattyúszerkő

Öreg fattyúszerkő

Most nem fogtam semmit - fiatal fattyúszerkő

Tükröm, tükröm - fiatal fattyúszerkő

Röpkép

Mindjárt lecsapok!

Kukucs!

- Na majd én megmutatom! - öreg fattyúszerkő

Bármennyire is szorított az idő, legalább negyven percet fotóztam a szerkőket. Végül még egy kis kócsag is berepült a légterembe, sajnos nem olyan közelre, mint vártam. Ez a kép lett a legjobb róla - be is illesztem ide, mert idén még nem is nagyon találkoztam itt a fajjal:

Kis kócsag

Visszafelé a szandálomat is szögre (helyesebben állványra) akasztottam, így a kocsiig tartó háromnegyed órás utat mezítláb tettem meg a szepesi sziken. Még ez is élmény volt ma reggel!

Akkor megyek, amikor jól esik...

A debreceni hulladéklerakó egykori nem "eukonform" hegyei szépen tünedeznek. A helyükön kialakult mélyedésben szerencsére még mindig akad némi víz, így jó eséllyel lehet partimadarakat megfigyelni. No, nem a partifecskékre gondolok - bár igazán örömteli volt e faj tömeges megjelenése és költése is a területen - hanem a madarászok által talán leginkább kedvelt fajcsoportra, a limikolákra. Ide tartoznak például a cankók, a partfutók, sárszalonkák, de a gólyatöcsök is. Utóbbi faj idén ismét költött a területen, a Lovász-zugi tavakon egész kis telepük alakult ki, jelen vízálláson szintén akadt néhány pár. A fiókák már termetesek, amit az alábbi kép is bizonyít:

A délutáni fény egészen jó választásnak bizonyult, hiszen a vízállást nyugatról szegélyező útról kiválóan meg lehetett figyelni a madarakat. Ráadásul autóból, ami nem elsősorban a kényelmet szolgálta, hanem álcaként működött. Persze volt, ahol takart a növényzet, de ahol nem, ott bepillantást nyerhettem a "tavacska" életébe. Sok réti cankó mozgott, de akadt billegetőcankó és erdei is. Igyekeztem mindet alaposan átnézni, mert előbb-utóbb illene már valami ritkaságnak is előkerülni. Az alábbi kép jobb oldalán látható különös megjelenésű (nyúlánk, sárgás lábú, rövid szemsávú) réti cankó például gondolkodóba ejtett. Mégis, ha a mellette álló "klasszikus" fajtársával vetem össze, nem tűnik annyira extrémnek, hogy felmerüljön mondjuk a sárgalábú cankó lehetősége. (Pedig de jó lett volna!!!)

Balra a klasszikus, jobbra az "unortodox" réti cankó

Ugyanaz a kép, kissé nagyítva.

Közben egyre borultabb lett az idő és már nem is volt akkora előny, hogy nyugati irányból szemlélődöm. (Nem sok ellenfényt kaptam volna a másik oldalról sem:-(() Azért elvergődtem a kocsival az út végéig, ahol danka-, sárgalábú- és heringsirályok között gulipánok és gólyatöcsök mellett ez az idén általam kevés alkalommal megfigyelt faj is előkerült. Fiatal bütykös ásólúd! Az úszkáló, fürdő madarat megörökítettem a borult idő ellenére is, pedig közben még az eső is eleredt.

Fiatal bütykös ásólúd

Fürdés közben...

Sőt, nemcsak eleredt az eső, hanem már egyenesen zuhogott is. Annyira, hogy már kocsiból sem nagyon tudtam fotózni, a nyitott ablakon ugyanis egyre több víz került a felszerelésre is. Így ezzel az ázó réti cankóval kellett ma befejeznem a túrámat. 

Réti cankó