Nagyerdei pillanatok

A reggeli terepbejárás után délután a Nagyerdőn tettem egy rövid sétát. Sajnos a Békás-tónál nagy embertömeg fogadott, ezúttal azonban nem twitcherek gyűltek össze ritkaságot keresni, hanem kutyasétáltatók és szánkósok lepték el a csobogó környékét. Így aránylag kevés lehetőségem nyílt az inni járó madarak megfigyelésére és fényképezésére. 

Egy vörösbegy itt is megjelent:

Megérkezett a csilpcsalpfüzike is:

A macskabagoly fiókák szépen nőnek, ezúttal kissé jobb fényben sikerült fényképeznem:

Majd ha fagy...

Na most fagyott... A március idusán támadt ítéletidő szerencsére a mi környékünket nem sújtotta katasztrófával, de az élővilág így is megszenvedte a szokatlan időjárást. Ma reggel még nem mertem autóval útnak indulni - Debrecenben amúgy sem divat az utakat takarítani - így csak a környékbeli élőhelyeket jártam be gyalogosan. A jégbe fagyott világ így is rengeteg témát adott. Szerencsére még a nap is kisütött közben, így minden adott volt a csillogó csodák megörökítéséhez.

Szép volt és mégis szívbemarkolóan szomorú...

Mintha üvegkoporsóba zárták volna az ágakat:

A vadrózsa termését, a csipkebogyót:

Az éppen csak kipattant fűzbarkát:

Ha csak felfelé pillantott az ember, akkor csak a szépen csillogó gallyakat láthatta:

De közelről egészen félelmetesnek tűnt a jégpáncél:

Hát még ha az átlátszó fagybörtönbe zárt friss leveleket néztem:

Még megdöbbentőbb volt az tapasztalni, hogy a már visszaérkezett madarak láthatóan nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel.

 Bíbic a jégen:

Ma láttam az első cigánycsukot. Hát, nem ilyen környezetbe képzelte ő sem a visszatérését...

Remélhetőleg az enyhülés hamarosan újra igazi tavaszt fog hozni a természetben és csak bízhatunk benne, hogy az élővilág nagy része azért átvészeli a szokatlan zimankót. Míg ezen töprengve ballagtam hazafelé, a Tócóvölgy állomás melletti Lapos fölött egy nagyobb ragadozót pillantottam meg. Fiatal parlagi sas! No, e fajnak még nemigen volt erről a környékről adata, így igazi madártani érdekességet is hozott a mai túrám.

Már tegnap megjelent egy vörösbegy az udvarunkon, a hótól eltakarított részeken giliszták után keresgélve. A Tócó partján is találkoztam ma egy példánnyal, zárja az ő portréja a mostani bejegyzést:

Újra a Békás-tónál

Napsütéses, szép tavaszi időben tértem ma vissza a Békás-tóhoz. Reménykedtem, hogy esetleg újra megtalálom a feketetorkú rigót és a remek fényben esetleg jobb képet is sikerül róla készítenem. Nem volt ekkora szerencsém, de azért nem volt hiábavaló a kiruccanásom. 

Egy dióval küzdő dolmányos varjú:

Még itt van néhány téli vendégünk, köztük a süvöltők is:

A Békás-tó állandó lakói lettek a tőkés récék. Ilyen helyen könnyű közeli fotót készíteni róluk...

Még néhány tucat csonttollú is akadt. Sajnos közelebbről nem tudtam őket megörökíteni:

A Nagyerdő szenzációja

Péntek délután jött a nagy hír: feketetorkú rigót talált Balla Dániel a nagyerdei Békás tónál.  Ez a faj a hazai faunára nézve is új, az meg különösen örömteli, hogy épp Debrecenben bukkant fel a szibériai vendégünk:-) Tegnap nem volt időm, ma reggel is csak egy órám, de megpróbáltam. Azt hittem, hogy madarászok tömege lepte el a Nagyerdőt, de mint kiderült, a twitcherek zöme már tegnap kipipálta a fajt, így ma csak néhányan keresték a ritkaságot. Jó mozgás volt más fajokból is, szép kis csapat szőlőrigó is akadt:

Én a csonttollúaknak is nagyon örültem, sajnos csak távoli, takarásban lévő példányok akadtak.

Gyüre Petiék, akik már ma reggel is látták a feketetorkút, nemsokára újra megtalálták. Nem voltak a legjobbak a fények, lehetett volna közelebb is a madár, de annyira nem bántam ezt sem. Ez a fotó így kissé sárga, kissé savanyú, de az enyém:-))

A tegnapi nap folyamán még egy macskabaglyot is találtak. Most ezt is sikerült megkeresni, így igazán eredményes órát töltöttem ma a Nagyerdőn!!!

Fülesbagoly és zuzmó

Múlt pénteken láttam meg a birding.hu-n, hogy a Tócóskertben is telel egy erdei fülesbagoly. Az adat feltöltője, Farkas Tibor volt olyan szíves és a pontos helyet is megadta: A Főnix gyógyszertár előtti fenyőn pihen a madár. Ma úszás után Dorkával meg is kerestük. Nemsokára fényképezőgéppel a kezemben újra visszatértem és néhány képet is készítettem a madárról.

Délután Nyírábrányban is nálam volt a gép, de fotótémát már csak ez a szép zuzmó szolgáltatott:

Kis fakopáncs és nagy bukó

Mostanában akárhány alkalommal tettem sétát Bocskaikertben, az erdőben, mindig találkoztam kis fakopánccsal. Ma sem volt másképp, több példány is előkerült a különben nem túl gyakori hasrkályfajból.

A madáretetők leggyakoribb vendége a tavaszias időben már javában énekelgetett. A fények ideálisak voltak, így működésbe lépett az exponálógomb:-)

Persze a nagy fakopáncsok is nagy munkában voltak. Dobolást alig-alig hallottam, de a revírféltésnek más módjait megfigyelhettem: Nem nagyon tűrték egymás közelségét a madarak:

Mivel ma délután nem voltam napközis, visszajöttem Debrecenbe is. A nyúlnak a tápot a Diószegi úton vettem meg, innen meg már csak egy kis kitérő volt a Fancsika. A II. tavon mostanában nem láttam még madarat sem, de ma szerencsém volt: egy nagy bukó tojót sikerült kiszúrni a tőkések között:

Ugyanitt 5 bütykös hattyú is akadt, a Fancsika I-en pedig ehhez még 7 példány adódott. Itt két nyári lúd meg egy pár kendermagos réce is gyarapította a "felhozatalt".

Az alábbi képen a fiatal hattyú feje egészen "apácai ludas"-nak hat: 

Az utolsó téli hónap...

Elkezdődött az utolsó téli hónap. Nem voltak túl kemény fagyok, nem nyüzsögtek a téli madárvendégek (a decemberben berobbant csonttollútömegekből mára csak kisebb csapatok maradtak), itt keleten még hó is alig-alig akadt. Mégis tél volt, és februárban bizony már jobb érzés várni a visszatérő madarakat és a lassan, de biztosan érkező tavaszt. 

Ma reggeli sétámon a bocskaikerti erdőben néztem széjjel. Amolyan "se nem tél se nem tavasz" időben, de legalább napsütésben.

A kányabangita termése már messziről piroslik felém. 

Teleobjektívvel, állvány nélkül ennyit lehetett kihozni a témából:

A cinegék táplálékot keresnek az erdőben is, nemcsak az etetőkön.  

A gomba, a moha és a fa is olyan téma, amivel érdemes kísérletezni. Szerintem. A fajnévvel persze bajban vagyok.

Az alábbi gombafajt nem lenne nehéz a kinézetéről elnevezni:-)) 

Visszafelé, az állomás mellett egy nagy fakopánccsal is találkoztam.

Volt már jobb  fotóm is a fajról. De azért szerintem elmennek ezek is.