Majd ha fagy...

Na most fagyott... A március idusán támadt ítéletidő szerencsére a mi környékünket nem sújtotta katasztrófával, de az élővilág így is megszenvedte a szokatlan időjárást. Ma reggel még nem mertem autóval útnak indulni - Debrecenben amúgy sem divat az utakat takarítani - így csak a környékbeli élőhelyeket jártam be gyalogosan. A jégbe fagyott világ így is rengeteg témát adott. Szerencsére még a nap is kisütött közben, így minden adott volt a csillogó csodák megörökítéséhez.

Szép volt és mégis szívbemarkolóan szomorú...

Mintha üvegkoporsóba zárták volna az ágakat:

A vadrózsa termését, a csipkebogyót:

Az éppen csak kipattant fűzbarkát:

Ha csak felfelé pillantott az ember, akkor csak a szépen csillogó gallyakat láthatta:

De közelről egészen félelmetesnek tűnt a jégpáncél:

Hát még ha az átlátszó fagybörtönbe zárt friss leveleket néztem:

Még megdöbbentőbb volt az tapasztalni, hogy a már visszaérkezett madarak láthatóan nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel.

 Bíbic a jégen:

Ma láttam az első cigánycsukot. Hát, nem ilyen környezetbe képzelte ő sem a visszatérését...

Remélhetőleg az enyhülés hamarosan újra igazi tavaszt fog hozni a természetben és csak bízhatunk benne, hogy az élővilág nagy része azért átvészeli a szokatlan zimankót. Míg ezen töprengve ballagtam hazafelé, a Tócóvölgy állomás melletti Lapos fölött egy nagyobb ragadozót pillantottam meg. Fiatal parlagi sas! No, e fajnak még nemigen volt erről a környékről adata, így igazi madártani érdekességet is hozott a mai túrám.

Már tegnap megjelent egy vörösbegy az udvarunkon, a hótól eltakarított részeken giliszták után keresgélve. A Tócó partján is találkoztam ma egy példánnyal, zárja az ő portréja a mostani bejegyzést: