Tavaszból a télbe...

Mintha visszafelé folyna az idő... Ahelyett, hogy kifelé mennénk a télből, egyre inkább hidegebb lesz. Ma reggel még én is meglepődtem: olyan zimankó fogadott a sárándi határban, hogy azt hittem, ott fagyok meg. Mínusz tíz foknál biztosan hidegebb volt, az erős szél miatt azonban még kellemetlenebbnek éreztem a március véginek aligha nevezhető időjárást... Tegnap még 3 bütykös ásóludat és sok récefajt is látott a tározón Molnár Márton, de mára az egész vízfelület csonttá fagyott. Tizenöt piroslábú cankó ácsorgott a jégen, akárcsak ez a bütykös hattyú pár. Egyikük sem erre számított, igaz én magam sem.

Visszafelé még útba ejtettem a debreceni hulladéklerakót. Miután sikeresen bebocsátást nyertem, legalább 4000 dankasirállyal és néhány száz viharsirállyal találtam szembe magam. Egy mutatós példány az utóbbi fajból:

Mutatóba akadt néhány  sárgalábú és sztyeppi sirály is:

Szomorúbb látvány volt a fehér gólyák jelenléte a szeméthegy tetején... Mert hiába a téli időjárás, vonuló madaraink hűségesen térnek vissza hozzánk, aztán kétségbeesetten kutatnak táplálék után. 

(Tegnap délben nagy meglepetésemre például egy búbos banka bukkant fel a házunk udvarán.)

Az időnként levegőbe emelkedő sirálycsapatok jó témát kínáltak, 

a röpképek készítése közben pedig már a háttér sem volt olyan zavaró:

Remélem, legközelebb már valami tavaszi hangulatú bejegyzéssel térhetek vissza. 

Ránk férne már valami jobb idő...

Csészegombák között

A tegnapi mocsári békás élmény után ma reggel ismét fotófelszereléssel vágtam neki a bocskaikerti élőhelyeknek. Sajnos az ég teljesen borult volt, így nem sok reményem maradt, hogy a tegnapinál jobb képeket készíthetek a kék színű kétéltűekről. De azért bizakodtam, hogy közelről, vakuval, alapobjektívvel esetleg... Aztán minden maradék reményem szertefoszlott, ugyanis egyetlen békát sem találtam. Lehet, hogy ők már érzik az a hideget, amit a hétvégére jósolnak ismét? Rövid sétám végén azonban mégis akadt valami színes látnivaló. Ismét piros csészegombákra bukkantam, ezúttal egy új helyen. 

(2011-ben már megtaláltam Bocskaikertben e látványos gombafaj néhány példányát.)

Lásd itt

A mostani szürkés időben talán még vidítóbban hatottak a szemre ezek az apró gombácskák!

Kikelet és kékület

A madarász sulis gyerekekkel tett délutáni sétánk igencsak izgalmasra sikeredett. Az erdőszéli tócsában kék színű békákat találtunk! Nemcsak a gyerekeknek volt élmény, hanem nekem is, eddig ugyanis még nem sikerült a mocsári béka (mert róla van szó) nászruhás hímjével találkoznunk. Korábban több alkalommal is szem elé került már a faj néhány példánya, de az égszínkék ruhájú egyedek eddig nem mutatkoztak. 

Sajnos a legjobb felvétel ez lett a fajról:

Persze a "nem kék" egyedek jöttek közelebb...

Március hava...

Úgy tűnik a tél még mindig tart, március hava lassan olvad csak el. Ma reggelre igen kemény hideg lett, de a szikrázó napsütésben úgy döntöttem, érdemes lesz próbálkoznom újra a Nagyerdőn. Szerencsére még járókelők sem nagyon voltak, így zavartalanul figyelhettem a természetet. 

Rögtön egy mókus fogadott, az erős ellenfényben is hangulatosra sikerült a kép róla:

A feketetorkú rigó keresése elég reménytelennek tűnt, ehelyett a csobogóra koncentráltam. Közben több száz fenyőrigó és csonttollú is megjelent fölöttem, de utóbbiaknak csak a hangját hallottam folyamatosan. Sajnos nem szálltak le, de egy kóbor szőlőrigó mégis előkerült:

A csobogón keresgélő vörösbegy és csilpcsalpfüzike adott újabb témát:

Már nagy számban vannak jelen az énekes rigók is. 

Ez az inni érkező példány egészen szelíd volt, így sikerült egy jó képet készítenem róla:

Nagyerdei pillanatok

A reggeli terepbejárás után délután a Nagyerdőn tettem egy rövid sétát. Sajnos a Békás-tónál nagy embertömeg fogadott, ezúttal azonban nem twitcherek gyűltek össze ritkaságot keresni, hanem kutyasétáltatók és szánkósok lepték el a csobogó környékét. Így aránylag kevés lehetőségem nyílt az inni járó madarak megfigyelésére és fényképezésére. 

Egy vörösbegy itt is megjelent:

Megérkezett a csilpcsalpfüzike is:

A macskabagoly fiókák szépen nőnek, ezúttal kissé jobb fényben sikerült fényképeznem:

Majd ha fagy...

Na most fagyott... A március idusán támadt ítéletidő szerencsére a mi környékünket nem sújtotta katasztrófával, de az élővilág így is megszenvedte a szokatlan időjárást. Ma reggel még nem mertem autóval útnak indulni - Debrecenben amúgy sem divat az utakat takarítani - így csak a környékbeli élőhelyeket jártam be gyalogosan. A jégbe fagyott világ így is rengeteg témát adott. Szerencsére még a nap is kisütött közben, így minden adott volt a csillogó csodák megörökítéséhez.

Szép volt és mégis szívbemarkolóan szomorú...

Mintha üvegkoporsóba zárták volna az ágakat:

A vadrózsa termését, a csipkebogyót:

Az éppen csak kipattant fűzbarkát:

Ha csak felfelé pillantott az ember, akkor csak a szépen csillogó gallyakat láthatta:

De közelről egészen félelmetesnek tűnt a jégpáncél:

Hát még ha az átlátszó fagybörtönbe zárt friss leveleket néztem:

Még megdöbbentőbb volt az tapasztalni, hogy a már visszaérkezett madarak láthatóan nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel.

 Bíbic a jégen:

Ma láttam az első cigánycsukot. Hát, nem ilyen környezetbe képzelte ő sem a visszatérését...

Remélhetőleg az enyhülés hamarosan újra igazi tavaszt fog hozni a természetben és csak bízhatunk benne, hogy az élővilág nagy része azért átvészeli a szokatlan zimankót. Míg ezen töprengve ballagtam hazafelé, a Tócóvölgy állomás melletti Lapos fölött egy nagyobb ragadozót pillantottam meg. Fiatal parlagi sas! No, e fajnak még nemigen volt erről a környékről adata, így igazi madártani érdekességet is hozott a mai túrám.

Már tegnap megjelent egy vörösbegy az udvarunkon, a hótól eltakarított részeken giliszták után keresgélve. A Tócó partján is találkoztam ma egy példánnyal, zárja az ő portréja a mostani bejegyzést:

Újra a Békás-tónál

Napsütéses, szép tavaszi időben tértem ma vissza a Békás-tóhoz. Reménykedtem, hogy esetleg újra megtalálom a feketetorkú rigót és a remek fényben esetleg jobb képet is sikerül róla készítenem. Nem volt ekkora szerencsém, de azért nem volt hiábavaló a kiruccanásom. 

Egy dióval küzdő dolmányos varjú:

Még itt van néhány téli vendégünk, köztük a süvöltők is:

A Békás-tó állandó lakói lettek a tőkés récék. Ilyen helyen könnyű közeli fotót készíteni róluk...

Még néhány tucat csonttollú is akadt. Sajnos közelebbről nem tudtam őket megörökíteni:

A Nagyerdő szenzációja

Péntek délután jött a nagy hír: feketetorkú rigót talált Balla Dániel a nagyerdei Békás tónál.  Ez a faj a hazai faunára nézve is új, az meg különösen örömteli, hogy épp Debrecenben bukkant fel a szibériai vendégünk:-) Tegnap nem volt időm, ma reggel is csak egy órám, de megpróbáltam. Azt hittem, hogy madarászok tömege lepte el a Nagyerdőt, de mint kiderült, a twitcherek zöme már tegnap kipipálta a fajt, így ma csak néhányan keresték a ritkaságot. Jó mozgás volt más fajokból is, szép kis csapat szőlőrigó is akadt:

Én a csonttollúaknak is nagyon örültem, sajnos csak távoli, takarásban lévő példányok akadtak.

Gyüre Petiék, akik már ma reggel is látták a feketetorkút, nemsokára újra megtalálták. Nem voltak a legjobbak a fények, lehetett volna közelebb is a madár, de annyira nem bántam ezt sem. Ez a fotó így kissé sárga, kissé savanyú, de az enyém:-))

A tegnapi nap folyamán még egy macskabaglyot is találtak. Most ezt is sikerült megkeresni, így igazán eredményes órát töltöttem ma a Nagyerdőn!!!

Fülesbagoly és zuzmó

Múlt pénteken láttam meg a birding.hu-n, hogy a Tócóskertben is telel egy erdei fülesbagoly. Az adat feltöltője, Farkas Tibor volt olyan szíves és a pontos helyet is megadta: A Főnix gyógyszertár előtti fenyőn pihen a madár. Ma úszás után Dorkával meg is kerestük. Nemsokára fényképezőgéppel a kezemben újra visszatértem és néhány képet is készítettem a madárról.

Délután Nyírábrányban is nálam volt a gép, de fotótémát már csak ez a szép zuzmó szolgáltatott: