Füzikék, királykák, fülemülék

Végre igazi tavasz van. Jó fényekkel, vonuló madarakkal, érdekes pillanatokkal. A bocskaikerti "határban" sétálva nem lehet nem észrevenni a szántókon terjengő hatalmas belvizeket. Bíbicek, sárga billegetők, barázdabillegetők is előkerülnek ilyenkor, olyan fajok, amelyek azért nem tipikusak errefelé. 

Nem úgy, mint például ez a búbos pacsirta:

Vagy a búbos bankák, amelyek azért jellemző bocskaikerti madarak. 

Ez a két példány akció közben mutatta meg magát:

De akadt "rendkívüli" faj is. 

Egy réti cankó a belvízen:

Azért az erdőben is érdemes széjjelnézni. Az egyik fenyőn apró madarat vettem észre. Királyka! Reménykedtem, hogy a ritkább tüzesfejű lesz, és nocsak: tényleg! A fehér szemöldöksáv árulkodó.

Közben egy fitiszfüzike is előkerült. Bár bevallom, okozott egy kis fejtörést, mert nem mindennap találkozom a fajjal:

Az alábbi, csilcsalpfüzikével összehasonlítva feltűnő, hogy utóbbinak mennyivel kisebb a csőre és a tollazata színe is teljesen más:

Aztán akadt egy újabb fitisz is. Ennek a világos lába is jól látszik, ami szintén jó bélyeg.

Tavasz a Tócó-Kösely menti tározón

Végre a Tócó-Kösely menti tározót is meglátogathattam. A hatalmas sárban nem mehettem végig autóval, így egy félórás gyaloglás oda és egy félórás gyaloglás vissza máris egy teljes órát elvett a mai terepi programomból. Teljes állományfelmérést próbáltam végezni, így azonban csak a tórendszer északi felén sikerült. 

Nagyon szép a tavaszi táj, az alábbi képek szerintem jól illusztrálják mindezt:

A vonulás erősen zajlik. Ilyenkor olyan fajok is előfordulhatnak a nádasban, amelyek egyébként nem vízimadarak.

Mint ez a csilpcsalpfüzike:

Persze azért az igazi vízi fajokat is érdemes volt figyelni.

Akadtak cigányrécék:

De a legjobb faj ma ez az üstökösgém volt:

Egyébként akadtak kendermagos récék, kanalas récék, barátrécék, fütyülő réce. A nádi énekesek közül meg nagyon sok nádi tücsökmadár és foltos nádiposzáta akadt, de akadt két kékbegy is. És ma hallottam az első cserregő nádiposzátát.

Visszafelé az erős ellenfényben egy vörös vércse is "rám repült". Ilyen lett róla a fotó:

Az úton visszafelé gyalogolva egy mezei nyúl vett tüzetesebben szemügyre....

Halászsas Debrecenben

Ma reggel a Fancsikai tavakhoz ugrottam ki. A sár egyre nagyobb, sajnos az idő elég borult volt, de azért sikerült rögtön az elején jó fajra bukkannom. Egy halászsas! Lehet, hogy két nappal ezelőtt Weszelinov Ottó is ugyanezt a madarat látta, aki szintén beszámolt egy halászsasos megfigyelésről ugyanitt.

A tó egyébként is érdekes volt, búbos vöcskök, bütykös hattyú, cigányréce is akadt. A Fancsika II. (ahol a múltkor még nagy bukóval is összehozott a szerencse) viszont üresen tátongott. 

Így aztán hazafelé menet még a szeméttelepre is benéztem. 

A legizgalmasabb ez a három szerecsensirály volt:

A szomszédos vízálláson megjelentek a gólyatöcsök is! Őket nem sikerült fotóznom, de a Köntösgáton erős rozsdafarkú-vonulást tapasztaltam. A kocsi ablakából sikerült ezt a példányt megörökíteni:

Tavaszból a télbe...

Mintha visszafelé folyna az idő... Ahelyett, hogy kifelé mennénk a télből, egyre inkább hidegebb lesz. Ma reggel még én is meglepődtem: olyan zimankó fogadott a sárándi határban, hogy azt hittem, ott fagyok meg. Mínusz tíz foknál biztosan hidegebb volt, az erős szél miatt azonban még kellemetlenebbnek éreztem a március véginek aligha nevezhető időjárást... Tegnap még 3 bütykös ásóludat és sok récefajt is látott a tározón Molnár Márton, de mára az egész vízfelület csonttá fagyott. Tizenöt piroslábú cankó ácsorgott a jégen, akárcsak ez a bütykös hattyú pár. Egyikük sem erre számított, igaz én magam sem.

Visszafelé még útba ejtettem a debreceni hulladéklerakót. Miután sikeresen bebocsátást nyertem, legalább 4000 dankasirállyal és néhány száz viharsirállyal találtam szembe magam. Egy mutatós példány az utóbbi fajból:

Mutatóba akadt néhány  sárgalábú és sztyeppi sirály is:

Szomorúbb látvány volt a fehér gólyák jelenléte a szeméthegy tetején... Mert hiába a téli időjárás, vonuló madaraink hűségesen térnek vissza hozzánk, aztán kétségbeesetten kutatnak táplálék után. 

(Tegnap délben nagy meglepetésemre például egy búbos banka bukkant fel a házunk udvarán.)

Az időnként levegőbe emelkedő sirálycsapatok jó témát kínáltak, 

a röpképek készítése közben pedig már a háttér sem volt olyan zavaró:

Remélem, legközelebb már valami tavaszi hangulatú bejegyzéssel térhetek vissza. 

Ránk férne már valami jobb idő...

Csészegombák között

A tegnapi mocsári békás élmény után ma reggel ismét fotófelszereléssel vágtam neki a bocskaikerti élőhelyeknek. Sajnos az ég teljesen borult volt, így nem sok reményem maradt, hogy a tegnapinál jobb képeket készíthetek a kék színű kétéltűekről. De azért bizakodtam, hogy közelről, vakuval, alapobjektívvel esetleg... Aztán minden maradék reményem szertefoszlott, ugyanis egyetlen békát sem találtam. Lehet, hogy ők már érzik az a hideget, amit a hétvégére jósolnak ismét? Rövid sétám végén azonban mégis akadt valami színes látnivaló. Ismét piros csészegombákra bukkantam, ezúttal egy új helyen. 

(2011-ben már megtaláltam Bocskaikertben e látványos gombafaj néhány példányát.)

Lásd itt

A mostani szürkés időben talán még vidítóbban hatottak a szemre ezek az apró gombácskák!

Kikelet és kékület

A madarász sulis gyerekekkel tett délutáni sétánk igencsak izgalmasra sikeredett. Az erdőszéli tócsában kék színű békákat találtunk! Nemcsak a gyerekeknek volt élmény, hanem nekem is, eddig ugyanis még nem sikerült a mocsári béka (mert róla van szó) nászruhás hímjével találkoznunk. Korábban több alkalommal is szem elé került már a faj néhány példánya, de az égszínkék ruhájú egyedek eddig nem mutatkoztak. 

Sajnos a legjobb felvétel ez lett a fajról:

Persze a "nem kék" egyedek jöttek közelebb...

Március hava...

Úgy tűnik a tél még mindig tart, március hava lassan olvad csak el. Ma reggelre igen kemény hideg lett, de a szikrázó napsütésben úgy döntöttem, érdemes lesz próbálkoznom újra a Nagyerdőn. Szerencsére még járókelők sem nagyon voltak, így zavartalanul figyelhettem a természetet. 

Rögtön egy mókus fogadott, az erős ellenfényben is hangulatosra sikerült a kép róla:

A feketetorkú rigó keresése elég reménytelennek tűnt, ehelyett a csobogóra koncentráltam. Közben több száz fenyőrigó és csonttollú is megjelent fölöttem, de utóbbiaknak csak a hangját hallottam folyamatosan. Sajnos nem szálltak le, de egy kóbor szőlőrigó mégis előkerült:

A csobogón keresgélő vörösbegy és csilpcsalpfüzike adott újabb témát:

Már nagy számban vannak jelen az énekes rigók is. 

Ez az inni érkező példány egészen szelíd volt, így sikerült egy jó képet készítenem róla: