Téglagyári próba

A derült, napos (és forró) reggelek jó lehetőséget kínálnak a madárfotózáshoz. Már csak a helyet kell jól kiválasztani. Ez ma nem sikerült:-( Hiába sátraztam be egy "jónak" tűnő vízállás mellé, nem jött be semmi...) Hamar össze is pakoltam és inkább bejártam a területet. Ekkor fedeztem fel, hogy kicsivel északabbra egy sokkal ígéretesebb vízállás is található. Ráadásul nem is megközelíthetetlen helyen. Itt már nem volt időm besátrazni, de következő projektnek jó lesz. A levegőben barna rétihéják keringtek:

 Három piroslábú cankó-fiókát is találtam:

 A többi madár (réti- és pajzsoscankók, bíbicek) persze világgá mentek, így nem is zavartam tovább. Ezt a vidrakeserűfüvet is csak "futtában" kaptam lencsevégre. Ez a növény pedig elég mutatós, így megérne egy alaposabb fotózást is. (Makrózva, állványról)

Forró reggel

Eredetileg azt terveztem, hogy még sötétben kijövök a TKM-tározóhoz és valamelyik tóhoz besátrazva fogok madarakat fényképezni. Nem így történt. Először is, ehhez olyan 3 óra körül illett volna elindulni otthonról, de majdnem 4 óra volt, mire felébredtem. Ráadásul az állványt sem készítettem elő este, hajnalban meg nem akartam felébreszteni a családot, így módosítottam az eredeti elképzelésemet. Csak a fényképezőgép, a teleobjektív és a távcső volt csak hát nálam, amikor elindultam. Mikepércsen a Cserepes dűlőn tértem le, ahol a reggeli forróságban már vágni lehetett a port a kocsi mögött. Már itt akadt fotótéma, az autó pedig ezúttal jó leshelynek bizonyult. Vadgerle:

Idén már annyi mezei nyúl fotót készítettem, mint korábban soha, de mit tegyek. Ha elém ugrál egy ilyen, amúgy félénk állat és már alig fér a képbe, akkor muszáj exponálnom:-)

A tározó gátján jó rövid a gyep, így autóval is körbe lehet járni a déli tavakat. Itt viszont úgy tűnt, hogy nem is annyira tökéletes rejtekhely a kocsi, legalábbis az első tavon azonnal felrebbentek a kócsagok és gémek. A következő medencén gyülekező gulipánok viszont nem zavartatták annyira magukat:

Közben a nádast is érdemes volt figyelni. Előbb egy nádi sármány...

.... majd egy nádirigó is kiült elém. Csak pár másodpercig időztek, de ez már elég volt a fotózáshoz:

A nyugati tavak előtt már ki kellett szállnom a kocsiból. Azért itt erősen éreztem a teleszkóp hiányát: a távolabbi, apróbb madarakat vizsgálva majd kiesett szemem, hogy beazonosítsam fajra a látott példányokat... Az alábbi madár szerencsére jól látszott, mégis komoly fejtörést okozott. Egy magányos liba, ami egy fiatal nagy lilikre hasonlít leginkább. 

Igen ám, de a nagy termete és a világos feje alapján még a nyári lúddal alkotott hibridizáció is felmerült. Viszont e két faj kereszteződéséről eddig nem találtam információt. Sőt: ha valóban egy fiatal nagy lilikkel volt dolgom, akkor felmerül egy újabb kérdés: mit keresett itt ez a faj, ilyenkor, és honnan jöhetett??! Csupa rejtély... Ma mutattam Dr. Kovács Gábornak a képeket. Szerinte egyértelműen nyári lúd, de persze nem szokványos kinézetű. A fehér folt a csőrön csak az egyik oldalon (jobb profilban) hangsúlyos, ami jellegzetes megjelenése a "színhibás" példányoknak. A madár testalkata (testtartása) is inkább nyári ludas. A narancssárga színű láb és a rózsaszín csőr sem zárja ki a nyári ludat, ráadásul a csőr hossza sem a nagy lilikre utal.

A szomszédos tavon már nyolcvannál is több nagy kócsagot számláltam és a kanalasgémek mennyisége sem csökkent. A fehér tömegben nemcsak füstös cankókat, hanem egy nagy godát is sikerült kiszúrnom:

Sőt: előkerültek a hattyúfiókák is. Ezúttal négy pelyhest tereltek a szülők:

A gátőrháznál a hatalmas napraforgótábla szolgált fotótémául, a kevesebb=több elve alapján.

Hátulnézet:

Hazafelé még maradt idő arra is, hogy a szeméttelep vízállására ránézzek. Itt a hamar felrebbenő sirálycsapatban egy szerecsensirályt sikerült kiszúrni.

Ha nem tűnik el minden víz a területről, akkor két héten belül már a partimadarak miatt is érdekes lehet az élőhely. Most csak pajzsos-, füstös-, réti- és erdei cankók mozogtak a szokásos ki liléken és bíbiceken kívül.

De - ahogy a képen is látszik - nagy a szárazság, a víz egyre fogy...

Tócóvölgyi körkép

Ideje volt már széjjelnéznem közvetlen környékünkön is. Mivel ma reggel nem sok időm volt, hosszabb túrát úgysem tervezhettem, így most jött el az alkalom. A Gyékényes erősen felnőtt növényzetén keresztülvergődtem  valahogy, de egy énekes nádiposzátán és egy vörös vércsén kívül más említésre méltó fajjal nem találkoztam.  A hőség már most reggel is érezhető, így nem csoda, ha nem nyüzsögtek a madarak. Néhány mezei nyúl azért előkerült. 

Ezt a sínre került példányt sikerült lencsevégre kapnom.:

A legelőket sajnos mind lekaszálták, így botanikailag ezek most egyáltalán nem voltak érdekesek. Pedig korábban kék szamárkenyér, öldöklő aszat is előkerült rajtuk... A Tócóban a sávos szitakötők szolgáltak némi érdekességgel. 

"Röpkép":

Régóta tervezem, hogy lefotózom a Tegez utcai gólyákat. Tavaly két fiókából egy repült ki, idén azonban négy fiatal is van a fészekben, és remélhető, hogy mindegyik egészséges. Sajnos az egyik példány nem akarta felemelni a fejét, de azért dokumentumképnek ez is elmegy a családról:

Úgy gondoltam, hogy az időbe belefér, ha meglátogatom az egykori téglagyár kubikjait. Ez az élőhely már sok arcát mutatta. Volt, amikor nagy agyagfalak nyújtotta partifecske- és gyurgyalag-eldorádó volt, máskor partimadarak paradicsoma. Mostanában érdekes vízi élőhely alakult ki a terület nyugati felében. De hogy a hajdani időkre is emlékezzek, arról ez a kis lile gondoskodott. Egészen közelről figyelte a ténykedésemet. (Közben még gyurgyalagok is repkedtek a területen, a megmaradt agyagfalakban három üreget számoltam meg.)

És hogy milyen növényzet alakult ki mára a téglagyárban?

Itt van mindjárt a zsióka:

Aztán egész nagy területen mutatkozik a keskenylevelű gyékény is:

De persze volt nád is, különböző sásfajok, így aztán nem csoda, hogy itt már vízimadarakkal is találkoztam. Gólyatöcs, szárcsa, tőkés réce, bíbic, barna rétihéja, pajzsos- és füstös cankó, nádirigó és barna rétihéja sőt kis vöcsök is előkerült, de feltűnő volt a guvat visítása is a sűrűből. Érdemes lesz szemmel tartani a jövőben, mert ezen az élőhelyen akár még valami ritkaság is felbukkanhat:

Fekete gólyák és kanalasgémek

Elhatároztam, hogy ma bejárom a TKM-tározó teljes területét. A fő cél persze az volt, hogy kiderítsem: költöttek-e bütykös ásóludak az idén vagy sem. Mikepércs felől érkeztem és az volt a tervem, hogy először a déli tavakat nézem át. Itt találkoztam Gyüre Petivel, aki először észak felé indult, de mint kiderült, csak az első két medencét vizsgálta. Így én egyedül gyalogoltam dél felé a keleti gáton és meglepő madárbőség fogadott. Gólyatöcsök, fattyú- és kormos szerkők, kis és nagy kócsagok kerültek elém, de sok volt a bakcsó és a kendermagos réce is. Amikor elrepült előttem egy kanalasgém, nagyon megörültem, akkor még nem sejtettem, hogy nem ez lesz ma az egyetlen találkozásunk:-)

A  szerkőket is fotózgattam, míg ezt a kormost próbáltam lencsevégre kapni, észre sem vettem, hogy két küszvágó csér is átrepült fölöttem. 

Erre már Gyüre Peti hívta fel a figyelmemet, akivel újra összefutottam. Ő kocsival jött a középső hídig és rögtön újságolta, hogy fekete gólyák vannak az első tavon. Rendes volt tőle, hogy mielőtt felriadtak volna a félénk madarak, előbb nekem szólt. Így aztán együtt örökíthettük meg az itt nem mindennapi látványt: a négy fekete gólyát egy tavon!

Ráadásul, mint látható, a gólya mellett álló madár sem akármi: egy újabb kanalasgém!

De a meglepetés még ezután következett. A szomszédos tavon 18 példányt számoltam meg a fokozottan védett madárból!!! Néhány alkalommal ugyan találkoztam már itt a faj egy-egy képviselőjével, na de ennyivel??! Az alábbi kép nem is tudja visszaadni azt a látványt, amit ott a helyszínen tapasztaltunk Petivel:

Azért a kócsagok is érdemeltek egy kis figyelmet. Legalább hatvanan voltak, ami szintén nem lebecsülendő mennyiség.

Csak azért nem tudott jobban lenyűgözni, mert még mindig a kanalasgémek élményének hatása alatt voltam. Próbáltam közelebbi felvételeket is készíteni, de ez lett a legjobb:

A felrebbenő csapat látványa sem volt utolsó:

Meg persze az újabb röpkép megörökítése is sikerült.

Azon már meg sem nagyon lepődtünk, amikor egy 24 példányból álló gulipáncsapat repült át fölöttünk. Így összesen e fajból is előkerült vagy negyven egyed!

Ez a róka sem akart hinni a szemének, igaz, ő nem a gulipánokra, hanem ránk meresztette:-))

Miután Peti kocsival visszavitt a gátőrházig, én még az északi tavakat is bejártam. Kevés sikerrel, mert az ásóludaknak nyomát sem láttam:-((

De azért mégis akadt valami izgalmas. Kendermagos récék! Utána kell még néznem, de nem emlékszem, hogy a TKM-tározón egy csapatban ennyit megfigyelhettem volna valaha is e fajból. Honnan jöhettek? Itt is költöttek volna? Ki tudja? De itt voltak, akárcsak a többi "jó faj" ma.

Újra Márokpapin...

Úgy alakult, hogy idén is bejutott egy csapatunk a Zöld Szemfüles országos természetismereti vetélkedő döntőjébe, így ismét három napot tölthettem Márokpapiban. A verseny közben és mellett számos természeti értékkel és szépséggel is találkozhattunk, most ezekből mutatok be egy válogatást. Néhány faj nevét még nem sikerült pontosan azonosítanom, ehhez ismét szívesen fogadok segítséget. 

A Csiperke Tanösvényen járva jó néhány növényfajjal megismerkedhettünk. Itt van mindjárt a réti iszalag. Virágzó állapotában már tavaly bemutattam

(http://pasticsaba.blogspot.hu/2011/06/harom-napi-marokpapi.html)

, most itt a növény másik "arca": 

Ellenfényben különösen szépen mutat a tarka koronafürt. (Még akkor is, ha tudjuk, hogy egyáltalán nem ritka növény, a szépség nem függ egy faj gyakoriságától:-)

A fészkes virágzatú növények közül is álljon egy példa: réti peremizs.

Nem ismertem korábban a következő növényt. Ez a kakascímer:

A következő fajjal is csak könyvekben találkoztam eddig. 

Most végre én magam fotózhattam egy réti kardvirágot. (Védett növény!)

A következő faj (vagyis inkább alfaj) még érdekesebb volt. Első pillantásra macskafarkú veronikának tűnik, de ez egy másik, ritkább rokona. Szerencsére Horváth András segített a határozásban.  Ő korábban a Szegedi Tudományegyetemen tanárom is volt, most pedig a simontornyai csapat felkészítő pedagógusaként volt itt döntőn.  Szóval ez a növény a Bugás veronika (Pseudolysimachion spurium subsp foliosum), mely ugyancsak védett taxon. (Veronica spuria néven is ismert) 

A bakfű virágát már tavaly is megfotóztam. Most ezzel a lepkefajjal még izgalmasabb témát kínált. 

A fajnevet még keresem:-) 

Most már nem... Ha a tanár már lusta, akkor jó, ha számíthat a diák szorgalmára (még a nyári szünetben is). Bevallom, én nem törtem magam a fel nem ismert fajok pontos határozásával, de a gyerekek ennél szorgalmasabbak. Most jelezte Csengeri Zsófi, hogy ez a faj a Közönséges fémlepke  (Procris statices). Köszönet Zsófinak a kutakodásért! (Most már tényleg illene a hiányzó ízeltlábúaknak utánanéznem:-))

A szöcskéket csápjuk hossza alapján különíthetjük el legkönnyebben a sáskáktól. 

Ez a példány sem panaszkodhat:-))

Az alábbi, ecsetpázsiton látható rovarok is határozásra várnak még. Valamilyen poloskák lennének?

A tatárjuhar pirosló, ikerlependék termése már messziről feltűnik. Fotótémának sem utolsó.

Csoportos túra közben a növényfotózásra nincs túl sok idő. Ideális körülmények között talán jobb képet is készítettem volna az alábbi orchideafajról. 

Így marad a dokumentáció: a kétlevelű sarkvirág is előfordul a területen.

Nemcsak mi voltunk kíváncsiak. Az itt élő állatok is érdeklődve figyeltek bennünket:-) (Erdei béka)

A gyerekek találták ezt a nagyon érdekes "bölcsőt". A kis, csengettyű alakú "lakásból" valami biztosan ki fog kelni. Ha kiderül, hogy mi, a fajnévvel sem leszek adós:-)

Tákoson és Csarodán is jártunk, ahol a két műemlék templomról is készítettem fotókat. Ezekkel azonban most nem rabolnám a tárhelyet -mert hamar úgy járok majd, mint az előző blogomban - így csak egy kétéltű fajt mutatok be, amely a Csaronda partján került lencevégre. Valószínűleg nagy tavibéka az illető.

A Csiperke Erdei Iskola azért is nagyon jó hely, mert ki sem kell mozfulni a táborhelyről, hogy az ember érdekességekre bukkanjon. Az alábbi méh például a tábor hátsó részén található tavacskájának nádbugáját látogatta szorgosan! A nád közismerten szélbeporzású növény, de úgy látszik ez a méhecske nem olvasta a szakirodalmat. (A furcsa viselkedésről több fotót is készítettem, ha valakit érdekel, keressen bátran.)

Éjjel pedig csak úgy nyüzsögnek a tábor fehér falán a fény által odacsalogatott rovarok.

 Itt van például egy farontólepke:

Ez a furcsa, "földönkívüli" kinézetű faj még határozásra vár:

A könnyű zsákmány reményében ragadozó ízeltlábúak is felkeresik a terített asztalt. Egy pókfaj:

Az alábbi rovarfajban sem vagyok biztos. Talán valamelyik holyva lenne?

Ez a félgömb alakú bogár nagyon "vízi" kinézetű. Még itt is keresem a pontos fajnevet.

Az erdei csótány felismerése már nem okoz gondot:-)

Az alábbi éjjeli lepkét azonban még nem mondanám biztosra. Ha meglesz a pontos fajnév, jelentkezem:-)

Reggeli táj a tábor hátsó részéről:

A túrák során madarakat is észleltünk. A legjobb fajoknak a holló, a berki tücsökmadár, a fekete harkály és a fürj bizonyultak. A  madarak egyébként a táborhelyre is rendre belátogattak. Az udvari fenyőn erdei fülesbagoly költ, az odúban seregély, de a rozsdafarkú, barázdabillegető, széncinege is mindennapos volt. Az utcán kaptam lencsevégre ezt a fiatal balkáni fakopáncsot. 

Szóval a gyerekekkel együtt számos élménnyel és ismerettel gazdagodhattam Márokpapiban. Köszönet a szervezőknek, az E-misszió Egyesület munkatársainak: Szőke Zsuzsának, Kolocsán Tündének és Kovács Tamásnak a lehetőségért. 

Ja, és míg el nem felejtem: csapatunk, a Madárvédők (Bácsi Eszter, Csengeri Zsófi és Harangi Viktória) bronzérmesek lettek az országos versenyben!!!