Mikepércstől Debrecenig

Már majdnem hét óra volt, amikor a mikepércsi határba értem. Az erre a hétvégére érkezett igen meleg, nyárinak is beillő idő teljesen felszárította a dűlőutat, így autóval mentem Mikepércs felől a tározóig. Már a Cserepes dűlőn jó fajra bukkantam: az idei első kis őrgébicsre. 

A kocsiból meg is örökíthettem:

A tározónál rögtön a partimadarak felé vettem az irányt. Abban bíztam, hogy ha a gáton el tudok jutni autóval a zátonyok mellé, akkor a kocsi belsejéből zavarás nélkül tudom figyelni és fotózni a limikolákat. De itt ám nem úgy viselkedtek a madarak, mint tegnap a szeméttelep melletti vízálláson! Egyáltalán nem vártak be közelre, így aztán csak jó távolról, teleszkóppal figyelhettem őket. Akadt köztük pajzsos, füstös, réti cankó, egy tucatnyi havasi partfutó meg persze gulipánok, gólyatöcsök. A fő gáton inkább végiggyalogoltam és felmértem, hogy mi minden van még a tavakon. Egy pár kendermagos réce is átrepült felettem, itt a hím:

Sok fattyúszerkő akadt, húsznál biztosan több. Ez a pár aktív násztevékenységet mutatott. A táplálék (hal) ajándékozását sikerült meg is örökítenem:

A betonhídtól délre található tavak vízszintje is egész alacsony. Itt is egész kis sereglet gyűlt össze a különböző madarakból, ami biztató a jövőre nézve is:-)

Többször találkoztam ma mezei nyulakkal is. Fotózni is próbáltam őket, íme az eredmény:

Amikor észrevettek, lelapultak a vetésben és onnan lesték, hogy elmúlt-e a veszély.:

"Nyuszi ül a fűben":

A fattyúszerkők persze aktívan röpködtek, ezúttal őket sikerült többször lencsevégre kapni, míg a szintén fel-feltűnő kormos szerkőket nem. A tározón egyébként is nagy élet volt. Kis vízicsibe puttyogása, békák brekegése, sirályok rikoltozása adta meg az alaphangulatot.

Hazafelé menet még tettem egy kitérőt a volt téglagyár kubikgödreihez. Meglepően sok víz maradt az egykori bányaterületen, a náddal fedett részeken valóságos vízi paradicsom alakult ki mára. Lestem a sárga billegetőket is, ezúttal ezt a "superciliaris"-szerű példányt találta, sajnos csak ellenfényben...

... illetve ilyen rossz minőségben sikerült csak dokumentálnom a madarat:

A vízen kanals récék, tőkés récék, szárcsák mellett még cigányréce is akadt! Érdekes a fokozottan védett faj ezen az élőhelyen. (Lásd a háttért:-)

Amikor egy bölömbika is megszólalt, akkor még jobban megörültem, én még idén nem is hallottam ezt a gémet. Az egyik nádszálon egy nagy szitakötő pihent meg, még nem sikerült kideríteni, hogy melyik faj. Aki tudja, segíthet:-))

Tócó, parti, madarak

Nagy élet egy kis vízen...

Újra megkíséreltem megtalálni a vándorpartfutót, de nem sok sikerrel... Mégsem volt eredménytelen a ma reggeli kiruccanás, bár szokás szerint nem lett volna rossz, ha nem kell rohannom és még akad egy-két órám a szemlélődésre. Mert madarak akadtak bőven. A pajzsosok között már szép nászruhás hímek is mutatkoztak az alábbi, távoli kép csak ízelítő:

A gólyatöcsök - számomra -továbbra is megunhatatlanok. A reggeli fényben a víz kék tükröződése remek háttért adott az újabb képekhez:

Már a vízálláshoz gyalogolva feltűnt, hogy egy világoshátú sirály kering a területen. Ekkor még nem volt kezemben a fényképezőgép, a vízhez érve pedig már nem találtam. Rábukkantam viszont Nagy Miklósra, aki a közelben teleszkóppal szemlélte a madarakat. A túlsó part közelében 4 Temminck-partfutót is talált, ezeket én a 8X-os nagyítású kézitávcsövemmel nemigen fedeztem volna fel. A Miki spektívjének segítségével viszont még e fajokat is feljegyezhettem a mai listára. Kisvártatva pedig a sirály is előkerült, esetében nem is túl találó "világoshátú" heringsirályról beszélni, bár a szakirodalom szerint a heringsirály nem törzsalakhoz (fuscus) tartozó alfajait egyöntetűen így kell aposztrofálni. Már-már egy kopottabb tollazatú heringsirállyal ér fel a hát sötét színe, de azért az adott fényviszonyok között is kitűnik a különbség. Valószínűleg az intermedius alfaj egyede lehetett, ez a "legsötétebb világoshátú":-)

Képek

Ma úgy döntöttem, hogy lyukasórámban ismét szétnézek a bocskaikerti határban. Már csak azért is, hogy a következő terepi foglalkozás alkalmával képben legyek és meg tudjam mutatni a madarász sulis gyerekeknek az aktuális érdekességeket. Akadt mindjárt egy félellenfényes búbospacsirta a tsz szántóján:

A tsz-tóban ezúttal párzó zöld varangyokat találtam, de az unkák is hallatták a hangjukat. (Majd a kétéltű adatbázisba is feltöltöm az újabb adatokat.)

A kövesút mellett jó fényben sárga billegetőket is tudtam fotózni, meglepően közelről:

Ez a tintagomba az árokparton szintén képre kívánkozott:

Az erdei úton egyszer csak béka ugrott elém. Mocsári békának gondoltam, amiben meg is erősítettek azóta nálam okosabbak. Jó kis kompozíciónak tűnt a vízben tükröződő brekkencs, így nem hagyhattam ki a lehetőséget:

Amikor jól esik...

Akkor megyek madarászni, amikor jól esik. (És nem akkor, amikor jólesik...) Legalábbis ma így jártam. Tudtam, hogy délutáni fényben ideális a szeméttelep melletti vízállás és ma "hét ágról" sütött a nap. Egészen addig, míg el nem indultam otthonról. A helyszínen már teljesen borult ég várt, nagyon kevés fénnyel, így hiába meresztettem a szemem, alig-alig láttam a madarakat. Pedig voltak bőven: pajzsoscankók, réti cankók, bíbicek, gulipánok, gólyatöcsök, sőt havasi partfutók is akadtak. Két napja Papp Gáborék egy vándorpartfutót is találtak itt, reménykedtem benne, hogy esetleg még ma is előkerül , de az idő(járás) nem nekem dolgozott. 

Néhány perc múlva már esett - ami az autóból fotózva még elviselhető is lett volna, az említett "fényhiánynak" már kevésbé örültem. Egy negyedóra múlva aztán leszakadt az ég és én pucolhattam kifelé a felázó földútról, amíg lehetett. Sikerült kijutnom, de így végül csak egy "félbesikerült" madarászatban volt ma részem. Persze mire hazaértem, már újra ragyogó napsütés fogadott...

Közvetlenül az eső előtt: pajzsoscankók

Idén még most először találtam billegetőcankót:

Barna ásóbéka

Csak egy szűk félórám volt ma délelőtt, az is elég későn, amikor már nem a legjobbak voltak a fények. Mégis tettem egy sétát és még fotóztam is. Itt van mindjárt egy fecskefarkú lepke, ami kora reggeli fényben azért szebben mutatott volna, de talán így is elmegy....

A tsz melletti gyepen egyszer csak megmozdult a fű alattam. Egy béka ugrált a fasor irányába, a pupilla függőleges állása kétségtelenné tette a fajt is: Barna ásóbéka!

Talán ez a kép még izgalmasabb.Szemtől szemben:

A búbosbankák hangja is elég jellegzetes. Ezúttal - kissé távolról sajnos - fotózhattam is a madarat:

Végül, bár nem ideális körülmények között, de az év fájáról is csináltam pár képet.

 A zselnicemeggy vagy májusfa ilyenkor a legmutatósabb:

Tavi cankók Debrecenben

Szóval mától ezen a honlapon keressetek!!!

Tegnap egész nap esett, ma reggel azonban már csak borult volt az idő. Kinéztem hát a szeméttelep melletti vízállásra, ami kicsit rizikós volt. Autóval nem mertem bemenni a sár miatt, gyalog meg a kutyáktól kellett tartanom. Végül mégis megkockáztattam a sétát és sikerült is megúsznom a kutyákkal való találkozást. Sirályok közül csak dankák és viharsirályok mutatkoztak (alig száz példány a vízen), a limikolák száma viszont nagyon jól alakul. Pajzsoscankóból 97, gólyatöcsből 15 egyedet számoltam, de akadt piroslábú, erdei és réti cankó is. 

Életkép:

A legjobb faj viszont kétségkívül a tavi cankó volt, amit néhány nappal korábban mások is megfigyeltek már itt, de nekem most adódott rá lehetőségem. Sőt, összesen három példány került ma elő a fokozottan védett fajból, fotózni is sikerült, egyedül csak a borús idő miatt nem sikerülhetett jobban a felvétel. Ha madarász sulis gyerekek is olvassák a blogot, akkor érdemes figyelni a tavi cankó legfontosabb bélyegeire: Az egyenes, vékony csőr, a halvány, de felismerhető "sapka", a háton a pettyek mind e faj jellegzetességei:

A kecses testalkat és a finom csőr még repülés közben is feltűnő, de ilyenkor érdemes figyelni a madár lábára is, amely jól túlnyúlik a farkán:

A faroktól a madár hátán végig felfutó fehér csík is fontos bélyeg, ez sohasem olyan széles, mint a szürke cankó esetében.