Akkor megyek madarászni, amikor jól esik. (És nem akkor, amikor jólesik...) Legalábbis ma így jártam. Tudtam, hogy délutáni fényben ideális a szeméttelep melletti vízállás és ma "hét ágról" sütött a nap. Egészen addig, míg el nem indultam otthonról. A helyszínen már teljesen borult ég várt, nagyon kevés fénnyel, így hiába meresztettem a szemem, alig-alig láttam a madarakat. Pedig voltak bőven: pajzsoscankók, réti cankók, bíbicek, gulipánok, gólyatöcsök, sőt havasi partfutók is akadtak. Két napja Papp Gáborék egy vándorpartfutót is találtak itt, reménykedtem benne, hogy esetleg még ma is előkerül , de az idő(járás) nem nekem dolgozott.
Néhány perc múlva már esett - ami az autóból fotózva még elviselhető is lett volna, az említett "fényhiánynak" már kevésbé örültem. Egy negyedóra múlva aztán leszakadt az ég és én pucolhattam kifelé a felázó földútról, amíg lehetett. Sikerült kijutnom, de így végül csak egy "félbesikerült" madarászatban volt ma részem. Persze mire hazaértem, már újra ragyogó napsütés fogadott...
Közvetlenül az eső előtt: pajzsoscankók
Idén még most először találtam billegetőcankót:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése