Kiszenvedett képek

Megszenvedtem a mai fotókért, de megérte. A harmadiknak kinézett fotóshellyel próbálkoztam ma, és elhatároztam, hogy nem a nagy lessátramat használom majd, hanem a régi, NDK-s terepszínű vásznat. Mégpedig tartórúd nélkül, csak úgy, hogy lehasalok és magamra terítem, mint egy álcahálót...

Így még jobb szögből, a limikolák perspektívájából fényképezhetek majd. Ez így elméletben jól hangzik, ám a megvalósítás során igencsak próbára tettem a saját türelmemet:-)

Miután a tetthelyre értem, lementem a víz mellé, a kiszáradt részre, itt hasra feküdtem, magamra húztam a vásznat - a teleobjektív a géppel már a nyakamban volt - és nem hittem a szememnek. Máris egy billegetőcankó ácsorgott előttem, pedig még igazán el sem helyezkedhettem. No, ekkor jöttek a problémák: rádöbbentem, hogy nem könnyű folyamatosan tartani a gépet, élesíteni, ráadásul sem objektívet sem akkumulátort nem tudok ebben a pozícióban cserélni. Szerencsére erre nem volt szükség, még "sátorolvasmányra" sem. (Ezek azok a könyvek vagy folyóiratok, amiket a madárfotós a madármentes pillanatokra -rosszabb esetben órákra - visz magával a lessátorba.)

Hamarosan újabb madár tűnt fel, amelynek igencsak megörültem: tavi cankó!!! Gyüre Peti a napokban készített szenzációs képet a közeli derítőn, most nekem is megadatott volna a lehetőség, ha valamivel közelebb jön a madár. De nem jött... 

Így csak ennyi sikeredett. Azért én örültem:-)

Közben kezdett kényelmetlenné válni a hason fekvés... De nem volt mese, újra bejött a billegetőcankó:

Majd egy kiabáló réti cankó is:

Tükörképpel még hangulatosabb lett:

És hiába ömlött rólam az izzadtság, hiába meredt ki a vállam, hiába sajgott a lapockám és a térdem: nem  lehetett mozdulni, mert bármi bejöhetett. Most például egy gólyatöcs: (Nem olyan közelre, mint a cankók, de mivel kétszer akkora madár, ezért ez is elég volt.)

És végül, hogy bővüljön a fajlista, még egy fiatal sárga billegető is megtisztelt:

Persze akadtak távolabbi madarak is: szürke cankó, bíbic, pajzsoscankó, fattyúszerkők.

 Ezek a fajok ma nem kerültek közelebb, de nem bánom. Mint ahogy azt sem, ami a mai fotózással járt: a sajgó végtagokat, a fárasztó mozdulatlanságot, a szűk mozgásteret, a hőséget. 8 órára már elfogyott a remény és a türelem, így szedelőzködni kezdtem. Hogy az elzsibbadt tagokkal, a csuromvizes pólóval milyen élmény volt beülni az ötven fokosra melegedett kocsiba és utána felhúzott ablakokkal eljutni a műútig, azt már nem is ecsetelem... (A Cserepes dűlőn már legalább 15 centiméteres porréteg halmozódott fel, ebben autózva öngyilkosság lett volna lehúzni az ablakokat. Sajnos felhúzni is az volt...)

Ha valaki ezután megkérdezné, hogy megérte-e hajnalban kelni, a szabadságom alatt ilyen tortúráknak tenni ki magamat és porban, hőségben kínlódni néhány képért, annak röviden meg tudok válaszolni: Igen! (Azért a hasalós technikán még próbálok csiszolni legközelebb:-)))

Por, szárazság, madarak

Kezdjük a porral, mert abból aztán volt ma bőven... Autóval mentem ma a Tócó-Kösely menti tározóig, de közben vágni lehetett a port utánam.

Így nézett ki a kocsi, amikor megálltam:-)

A tegnapi pár csepp eső nem volt képes elverni a port, mint ahogy a szárazságot sem mérsékli semmi. Így aztán ahol még van víz, ott bőven találunk madarakat. A Tócó-Kösely menti tározó sekély vízállása idén a limikoláknak is ideális lesz. Egyelőre azonban még a kanalasgémek a leglátványosabbak: Ma 17 példányt számoltam belőlük, igaz, több kisebb csapatot is láttam, amelyek talán hozzáadódnak ehhez a mennyiséghez. 

Ezúttal is "összefutottam" a 14 példányos nyári lúd csapattal:

Limikolákból a sok gulipán, gólyatöcs és réti cankó mellett megnőtt a pajzsoscankók száma is. De akadtak füstös-, szürke- és billegetőcankók is. Az alábbi kép meg két nagy godát próbál dokumentálni. Ez a faj azért nem számít túl gyakorinak errefelé!

Mindenesetre vannak jó kis zátonyok, iszappadok, úgyhogy ha beindul a limikola-mozgás, akkor érdemes lesz feltölteni a fényképezőgép akkumulátorait:-)) Addig is egy kis hangulatkép. Címe: Gyorsulási verseny (billegetőcankó és gólyatöcs)

Újra a téglagyárban

Gyűrűs varjak

Három helyet néztem ki magamnak, ahol érdemes próbálkoznom a fotózással. Tegnap nem jött össze a téglagyár kubikgödreiben, ezért ma a szeméttelep melletti vízállást választottam. Már azt a kevés foltot, ami megmaradt... Sajnos nem sok eredménnyel szolgált a mai kísérlet sem... Egészen sokáig semmi nem jött be a vízre, így már annak az öt példányos varjúbandának is megörültem, ami megjelent a limikolák helyett. Hát még, amikor észrevettem, hogy két példánynak színes gyűrűk is vannak a lábán.

A dolmányos varjak színes gyűrűkkel való jelölését tudomásom szerint Dr. Juhász Lajos végezte, így neki is továbbítottam az infót.

Jól látszik, hogy ennek a példánynak három gyűrűje is van. A jobb lábon egy piros, a bal lábon egy sárga( zöld) és egy a sártól már alig látszó is.

Némi élményt még ez a fiatal kis lile jelentett. 

A víztükörrel még ebből a gyakori fajból is lehet "újat" kihozni:

E két fajon kívül csak egy réti cankó mutatkozott, no meg ez a fiatal dankasirály. 

Így mindössze ennyi volt a mai lessátras próbálkozásom eredménye... 

Téglagyári próba

A derült, napos (és forró) reggelek jó lehetőséget kínálnak a madárfotózáshoz. Már csak a helyet kell jól kiválasztani. Ez ma nem sikerült:-( Hiába sátraztam be egy "jónak" tűnő vízállás mellé, nem jött be semmi...) Hamar össze is pakoltam és inkább bejártam a területet. Ekkor fedeztem fel, hogy kicsivel északabbra egy sokkal ígéretesebb vízállás is található. Ráadásul nem is megközelíthetetlen helyen. Itt már nem volt időm besátrazni, de következő projektnek jó lesz. A levegőben barna rétihéják keringtek:

 Három piroslábú cankó-fiókát is találtam:

 A többi madár (réti- és pajzsoscankók, bíbicek) persze világgá mentek, így nem is zavartam tovább. Ezt a vidrakeserűfüvet is csak "futtában" kaptam lencsevégre. Ez a növény pedig elég mutatós, így megérne egy alaposabb fotózást is. (Makrózva, állványról)

Forró reggel

Eredetileg azt terveztem, hogy még sötétben kijövök a TKM-tározóhoz és valamelyik tóhoz besátrazva fogok madarakat fényképezni. Nem így történt. Először is, ehhez olyan 3 óra körül illett volna elindulni otthonról, de majdnem 4 óra volt, mire felébredtem. Ráadásul az állványt sem készítettem elő este, hajnalban meg nem akartam felébreszteni a családot, így módosítottam az eredeti elképzelésemet. Csak a fényképezőgép, a teleobjektív és a távcső volt csak hát nálam, amikor elindultam. Mikepércsen a Cserepes dűlőn tértem le, ahol a reggeli forróságban már vágni lehetett a port a kocsi mögött. Már itt akadt fotótéma, az autó pedig ezúttal jó leshelynek bizonyult. Vadgerle:

Idén már annyi mezei nyúl fotót készítettem, mint korábban soha, de mit tegyek. Ha elém ugrál egy ilyen, amúgy félénk állat és már alig fér a képbe, akkor muszáj exponálnom:-)

A tározó gátján jó rövid a gyep, így autóval is körbe lehet járni a déli tavakat. Itt viszont úgy tűnt, hogy nem is annyira tökéletes rejtekhely a kocsi, legalábbis az első tavon azonnal felrebbentek a kócsagok és gémek. A következő medencén gyülekező gulipánok viszont nem zavartatták annyira magukat:

Közben a nádast is érdemes volt figyelni. Előbb egy nádi sármány...

.... majd egy nádirigó is kiült elém. Csak pár másodpercig időztek, de ez már elég volt a fotózáshoz:

A nyugati tavak előtt már ki kellett szállnom a kocsiból. Azért itt erősen éreztem a teleszkóp hiányát: a távolabbi, apróbb madarakat vizsgálva majd kiesett szemem, hogy beazonosítsam fajra a látott példányokat... Az alábbi madár szerencsére jól látszott, mégis komoly fejtörést okozott. Egy magányos liba, ami egy fiatal nagy lilikre hasonlít leginkább. 

Igen ám, de a nagy termete és a világos feje alapján még a nyári lúddal alkotott hibridizáció is felmerült. Viszont e két faj kereszteződéséről eddig nem találtam információt. Sőt: ha valóban egy fiatal nagy lilikkel volt dolgom, akkor felmerül egy újabb kérdés: mit keresett itt ez a faj, ilyenkor, és honnan jöhetett??! Csupa rejtély... Ma mutattam Dr. Kovács Gábornak a képeket. Szerinte egyértelműen nyári lúd, de persze nem szokványos kinézetű. A fehér folt a csőrön csak az egyik oldalon (jobb profilban) hangsúlyos, ami jellegzetes megjelenése a "színhibás" példányoknak. A madár testalkata (testtartása) is inkább nyári ludas. A narancssárga színű láb és a rózsaszín csőr sem zárja ki a nyári ludat, ráadásul a csőr hossza sem a nagy lilikre utal.

A szomszédos tavon már nyolcvannál is több nagy kócsagot számláltam és a kanalasgémek mennyisége sem csökkent. A fehér tömegben nemcsak füstös cankókat, hanem egy nagy godát is sikerült kiszúrnom:

Sőt: előkerültek a hattyúfiókák is. Ezúttal négy pelyhest tereltek a szülők:

A gátőrháznál a hatalmas napraforgótábla szolgált fotótémául, a kevesebb=több elve alapján.

Hátulnézet:

Hazafelé még maradt idő arra is, hogy a szeméttelep vízállására ránézzek. Itt a hamar felrebbenő sirálycsapatban egy szerecsensirályt sikerült kiszúrni.

Ha nem tűnik el minden víz a területről, akkor két héten belül már a partimadarak miatt is érdekes lehet az élőhely. Most csak pajzsos-, füstös-, réti- és erdei cankók mozogtak a szokásos ki liléken és bíbiceken kívül.

De - ahogy a képen is látszik - nagy a szárazság, a víz egyre fogy...

Tócóvölgyi körkép

Ideje volt már széjjelnéznem közvetlen környékünkön is. Mivel ma reggel nem sok időm volt, hosszabb túrát úgysem tervezhettem, így most jött el az alkalom. A Gyékényes erősen felnőtt növényzetén keresztülvergődtem  valahogy, de egy énekes nádiposzátán és egy vörös vércsén kívül más említésre méltó fajjal nem találkoztam.  A hőség már most reggel is érezhető, így nem csoda, ha nem nyüzsögtek a madarak. Néhány mezei nyúl azért előkerült. 

Ezt a sínre került példányt sikerült lencsevégre kapnom.:

A legelőket sajnos mind lekaszálták, így botanikailag ezek most egyáltalán nem voltak érdekesek. Pedig korábban kék szamárkenyér, öldöklő aszat is előkerült rajtuk... A Tócóban a sávos szitakötők szolgáltak némi érdekességgel. 

"Röpkép":

Régóta tervezem, hogy lefotózom a Tegez utcai gólyákat. Tavaly két fiókából egy repült ki, idén azonban négy fiatal is van a fészekben, és remélhető, hogy mindegyik egészséges. Sajnos az egyik példány nem akarta felemelni a fejét, de azért dokumentumképnek ez is elmegy a családról:

Úgy gondoltam, hogy az időbe belefér, ha meglátogatom az egykori téglagyár kubikjait. Ez az élőhely már sok arcát mutatta. Volt, amikor nagy agyagfalak nyújtotta partifecske- és gyurgyalag-eldorádó volt, máskor partimadarak paradicsoma. Mostanában érdekes vízi élőhely alakult ki a terület nyugati felében. De hogy a hajdani időkre is emlékezzek, arról ez a kis lile gondoskodott. Egészen közelről figyelte a ténykedésemet. (Közben még gyurgyalagok is repkedtek a területen, a megmaradt agyagfalakban három üreget számoltam meg.)

És hogy milyen növényzet alakult ki mára a téglagyárban?

Itt van mindjárt a zsióka:

Aztán egész nagy területen mutatkozik a keskenylevelű gyékény is:

De persze volt nád is, különböző sásfajok, így aztán nem csoda, hogy itt már vízimadarakkal is találkoztam. Gólyatöcs, szárcsa, tőkés réce, bíbic, barna rétihéja, pajzsos- és füstös cankó, nádirigó és barna rétihéja sőt kis vöcsök is előkerült, de feltűnő volt a guvat visítása is a sűrűből. Érdemes lesz szemmel tartani a jövőben, mert ezen az élőhelyen akár még valami ritkaság is felbukkanhat: